(1877-1919) Már az általános iskolai magyar órákon megtanultuk legalább A magyar Ugaron c. versét, hogy aztán középiskolában megismerkedjünk a Góg és Magóg fia vagyok én-nel, a Héja-nász az avaron-nal vagy az Új Vizeken járok-kal. Ady alap, akkor is ismerjük a sorait, ha nem is tudjuk, hogy ő az. A magyar költészet megújítója, a szimbolista költészet nagyágyúja, a magyar önostorázás titánja, a meg nem értett zseni, aki előre látja a szomorú jövőt, a legnagyobb Egó. És nem mellesleg a magyar politikai újságírás egyik legnagyobbja is.
(1625-1659) Már csak azért is itt a helye, mert ő írta az első magyar nyelvű enciklopédiát, de igazából sokkal több egy enciklopédia-szerzőnél. Székelyként jutott el a franekeri, a leydeni, az utrechti és a harderwijki egyetemre, ahol teológiából doktorált, de a nyugati, polgárosult társadalmi élet, műveltség, tudományosság és oktatás eszméjét szintén elsajátította, és hozta haza Erdélybe, előbb II. Rákóczi György gyulafehérvári kollégiumába, majd később a kolozsvári református kollégiumba. Így lett a magyar művelődés és nevelés úttörője, és lehetne akár a jelen elvándorló fiataljának a mintaképe is.
(1632-1690) Erdély istenfélő, református fejedelme (1661–1690), aki egyháza érdekeinek mindig buzgó ápolója volt, de jóindulatú politikát folytatott a nem-református egyházakkal szemben is, sőt támogatta a román nyelvű istentiszteletek terjedését. Jelentős az iskolatámogató munkássága is, megmentette a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári Academicum Collegiumot, amikor 1682-ben Nagyenyedre helyeztette át, és ő telepítette Gyulafehérvárra a sárospataki kollégium bujdosásba kergetett tanárait és tanulóit. Szívén viselte alattvalóinak erkölcsi magatartását, ezért keményen fellépett a káromkodás és a dorbézolások ellen, de uralkodása alatt kezdtek el Erdélyben dohányozni. A fejedelemség mind gazdaságilag, mind kulturálisan fejlődésnek indult uralkodása nyugalmas időszakában.
(1863-1922) Az MTA levelező tagja, természettudós, zoólogus és biológus, akinek legkiválóbb felfedezése, az neurofibrillumok, az idegáram vezetésének elemei voltak. Mindez mellett nagy eredményeket ért el a mikrotechnikában is a rögzítés, a kettős beágyazás és az impregnációs eljárások területén. Tudományos közleményeit német nyelven publikálta, többnyire külföldi lapokban. Fő kutatási területe az összehasonlító idegszövettan volt, az idegrendszer finomabb szerkezete. E téren is nagyot alkotott: tőle származik az ingerület vezetésének a kontinuitás-tana, tovább a mikroszkópos vizsgálatok terén is jelentős eredményeket ért el.
(1887-1967) Erdély egyik legnagyobb magyar költője, és nemcsak azért, mert élete egy jelentős részében itt élt. Költészetének alapélménye az erdélyi táj, lírai jelképeit jórészt onnan meríti. Versei csendesebbek, melankolikusak, hiányzik belőlük a mindenáron újító szándék, vagy a közfigyelemre való törekvés. Formaművészete a Babits Mihályéval, Kosztolányi Dezsőjével és Tóth Árpádéval állítható egy sorba, tökéletesre csiszolt sorait kivételesként szokás magasztalni. Verseinek impresszionista-szimbolista vonásai az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Költészete mellett legalább olyan jelentős a műfordítói munkássága is, a román költészet egyik legihletettebb tolmácsolója. De ő fordította magyarra többek között Puskin Anyeginjét és Ibsen Peer Gyntjét is.
(1737-1817) Az ismeretlen nevű kolozsvári szabadkőműves páholy tagjaként központi szerepet játszott az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság és a hozzá kapcsolódó Kéziratkiadó Társaság megalapításában és működtetésében. Kazinczy Ferenchez hasonlóan levelezésben állt korának legtöbb irodalmárával és irodalomkedvelőjével, valamint számos történésszel. Drámafordításaival a kolozsvári színjátszás ügyét igyekezett előmozdítani; II. Richárd-fordítástöredéke az első ismert magyar Shakespeare-fordítás. Történészként egy nagyszabású kézirata maradt fenn a székelyek illetve a három erdélyi nemzet történetéről, nyelvművelőként egy értelmező szótár összeállítását tervezte, amelyből egy elméleti alapvetés és próbaszócikkek készültek el.
(1817-1882) Mindenki a Toldiról ismeri. Ebben részben ő maga sem teljesen vétlen, mert elsősorban a Toldi alkotójának tartotta magát, holott életművének hasonlíthatatlanul nagyobb fele a forradalom után született. Sokan tudjuk még róla, hogy Nagyszalontán született, azt már valószínűleg kevesen, hogy fiatal korában egy ideig vándorszínész is volt. Arany valahonnan a walesi történelem süllyesztőjéből ásta elő a sztrájkoló dalnokok történetét, amiből egy rendszerellenes költeményt alkotott: ennek köszönhetően a magyarok ma már jobban ismerik ezt a történetet, mint maguk a walesiek.
(1927-1991) Hányan olvastuk el gyerekként az Egy bátor egér viszontagságait? Sokan szerették mélabús humorát, és várták ezért az Utunk irodalmi hetilap szilveszteri, Ütünk c. mellékletét, amit több évtizeden át ő írt. Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 1950-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Őt parafrazálva: hívhatjuk humoristának, költőnek vagy irodalmi villanyszerelőnek, a név egyremegy, a nevezetthez idomul. Sírjához, ha szeretnénk, a kolozsvári Házsongárdi temetőbe kell ellátogatnunk.
(1442-1521) Erdődön született az első és sokáig egyetlen magyar, aki szinte pápa lett. Ellentmondásos megítélésű személyiség, fényűző életmódot élt, és Dózsa György parasztfelkelésének egyik kiváltója. Mátyás király egyik bizalmas tanácsadójának számított, királyi titkár volt. 1486-ban győri püspökké nevezték ki, és királyi tanácsosi rangot kapott. 1500-ban Velence támogatásával bíborossá, majd rá 10 évre konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki (a cím birtokosa a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított). II. Gyula pápa halála után, 1513-ban a pápai tisztségért 25 bíboros indult, és a keményen lobbizó magyar érsek az esélyesebbek közé tartozott.
(1932-2002) Az erdélyi magyar irodalom egyik legfontosabb regénye a Zokogó majom. Bálint Tibor önéletrajzi ihletésű nagyregényről így írt még megjelenése évében, 1969-ben Kántor Lajos: „A Zokogó majom szerzője nem kozmetikázza múltját, taszításaival és vonzásaival nevelő környezetét: bevallottan egy lumpenproletár világot ír meg - mint ahogy azt írta korai novelláiban.”. Az első Forrás-nemzedék első hangos sikerét arató író nagy erénye “a hősiséget ritkán ismerő kisemberek előtérbe állítása, akik fölött bizony elzúg a történelem.” Bár karrierjének meghatározó pontja a Zokogó majom, nem csupán ezért került listánkra: novellái, gyerekkötetei (nekünk a Robot Robi kalandjai a kedvencünk), íróportréi, illetve nagyregénye két folytatása további okok arra, hogy Erdély nagyjai közé soroljuk.
(1873-1950) Annyi mindennel foglalkozott életében, hogy képtelenség lenne egy rövid leírásba belesűríteni: amellett, hogy az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkező, a losonci Bánffy család grófi ágának utolsó férfi tagja volt, nagyon sok téren szerzett hírnevet magának. Politikai karrierjében a külügyminiszterségig vitte, de alapvetően egy békepárti polihisztor volt, aki számos művészeti ágban próbálta ki magát, a zene, a színház és az irodalom mellett festőként is tehetségesnek bizonyult. Támogatta Bartók színpadi műveinek bemutatását, azok díszlet- és jelmeztervezője volt, Kós Károly pedig róla nyilatkozott több ízben is elismerően. "Nagyméretű dilettáns volt, mindenbe belekapott" - mondják róla a rosszmájúak.
(1810-1898) A magyar biedermeier festészet egyik legkiválóbb mestere. A háromszéki Márkusfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon elkezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákévei alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott. Bukarestben is ismerték, de első sikerét Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki művészetéből megélt, és számos jeles magyar személyiséget megfestett. Bámulatos volt a vizuális memóriája, azt mesélik róla, egyszer harminchét év távlatából készítette el valaki portréját.
(1914-2005) A magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, és irányítása alatt a válogatott négyszer (!) jutott ki a világbajnokságra, így Baróti a legnagyobb magyar edzők névsorába írta be magát. Kratofil Lajos néven született Baróton, de jogi diplomát már Magyarországon szerzett, sportolói és edzői pályafutása is sokáig ide kötötte. Az 1960-as, római olimpián bronzérmet szerzett, 1964-ben a tokiói olimpián a dobogó felső fokára állhatott fel, ugyanebben az évben bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. Szövetségi kapitányságának legendás mérkőzése volt az 1966-os angliai vb-n 3-1-es győzelemmel zárult Magyarország-Brazília csoporttalálkozó. Pályafutása végén még nyert három bajnoki címet a Benfica edzőjeként.
(1881-1945) Nagyszentmiklóson született, ahol zeneszerető családban nevelkedett. Igazi lángelme, művészete az egyetemes zenekultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Bartók szerzeményei megújították a komolyzene nyelvét. Folklórkutatásai következményeként a népzenei nyelv teljesen beépült zenéjébe, és nem csak azokba a műveibe, amelyekben kifejezetten a népzene van előtérben. Erdélybe is rendszeresen visszatért népdalokat gyűjteni, de Afrikában is járt ilyen céllal. Az erősen individualista, disszonáns hangzások, melyek mögött egyre erőteljesebb parasztzenei hatások is hallhatóak, műveinek egyre jellegzetesebb stílust adtak. 1911-es operáját, A kékszakállú herceg várát először nem is akarták bemutatni, csak 1918-ben kerülhetett az Állami Magyar Opera színpadára - ekkora már a nagyközönség is elismerte tehetségét.
(1533-1586) Erdélyi fejedelem és egyben Lengyelország királya. 1533-ban, a vajda címet több alkalommal is megszerző somlyói Báthory-ág sarjaként született Szilágysomlyón. Családja az akkoriban Erdélyhez tartozó Partiumban birtokolta a somlyói mellett a szatmári és szinéri uradalmat is. Kiváló diplomáciai és katonai képességei révén gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán. Művelt humanistaként igyekezett bekapcsolni az erdélyi fejedelemséget Európa szellemi vérkeringésébe, a jezsuiták 1579-es behívásával pedig óvatos kísérletet tett a katolicizmus pozícióinak megerősítésére. Uralkodása alatt nemcsak Vilniusban alapított egyetemet, hanem a jezsuiták letelepítésével a kolozsvári kollégium születésénél is múlhatatlan érdemeket szerzett. Haláláig hithű katolikusnak vallotta magát, mégis fenntartotta a négy vallás rendszerét Erdélyben.
(1859-1929) Ő „a nagy mesemondó”, ahogy mindenki ismeri. Hat gyermeke volt, nem nagy csoda, hogy jól ment neki a mesélés. De volt újságíró és országgyűlési képviselő is. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv, amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak, tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfontosabb magyar mesekönyvek voltak. 1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és itt élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt az éppen kibontakozó romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora c. ifjúsági lapot is szerkesztette.
(1886-1976) A festőművész 1886-ban született Kackón, tanulmányait Nagyenyeden kezdte, majd a kolozsvári tanítóképzőben folytatta. Művészeti oktatásban Münchenben és Nagybányán részesült. Jól ismerte Torockó, Kalotaszeg és Székelyföld népművészetét, számos festményén megörökítette e vidékek jellegzetességeit. Festményei budapesti, debreceni és marosvásárhelyi képtárakban tekinthetők meg. 1976-ban hunyt el Kolozsváron.
(1889-1949) Sokirányú tevékenységéből novella- és regényírói munkássága a legmaradandóbb, aminek vissza-visszatérő témája a magát felszabadító, vagy felszabadítani akaró nő sorsa, társadalmi és erkölcsi helyzete, illetve az érzelmi világa, lelki életének szabadsága a férfival való kapcsolatában. 1920 után sokat tett a magyar-román együttélés érdekében, előadássorozatokban népszerűsítette a román irodalom jeleseit, és segítette a kibontakozó irodalmi életet. Akkor doktorált a kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból, amikor még egyáltalán nem számított bevettnek, hogy a nők egyáltalán egyetemre járnak. Egyik alapítója és haláláig főszerkesztője volt a Dolgozó Nőnek.
(1864-1938) Marosvásárhely kultikus polgármestere. Az ő nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata, ami alatt kialakult a belváros máig meghatározó arculata. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza és Kultúrpalota. De emellett is hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt, így a csatornahálózat, a közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep is a nevéhez fűződik. Az ő polgármestersége alatt aszfaltozták, illetve kövezték le Marosvásárhely legfontosabb utait. Jelenleg is fontos szerepe van a vásárhelyiek önképének a kialakításában, a nemzeti identitástudatuk fenntartásában.
(1580-1629) Erdély történetének egyik legjelentősebb, legnagyobb formátumú uralkodója, akinek köszönhetően a fejedelemség gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben is a híres aranykorát élhette. Az oszmán birodalom támogatásával hatalomra került fejedelem roppant népszerűtlen helyzetből indulva alkotta meg életművét: fejlesztette a kézműves part, kiaknázta az erdélyi bányakincseket, fellendítette a kereskedelmet, Gyulafehérváron főiskolát is alapított, udvara az ország tudományos és művészeti életének fellegvára lett. Rendkívül aktív külpolitikát folytatott, a Habsburgok ellenében csatlakozott a harmincéves háborúhoz, amiben Magyarország újraegyesítésén dolgozott. 1620-as besztercebányai országgyűlés magyar királlyá is megválasztotta, amiről később le kellett mondania.
(1557-1606) Az egyik legjelentősebb erdélyi fejedelem, aki uralkodóként biztosította Erdély szuverenitását és a királyi Magyarország jogállásának megtartását. Az általa vezetett, 1604-ben kitört Habsburg-ellenes szabadságharc nagy eredménye, hogy biztosította az Erdélyi Fejedelemség szuverenitását, illetve garanciát adott a magyar állami különállás megőrzésére, például a rendi jogok tiszteletben tartására. Ezen felül biztosította a városok privilégiumainak visszaadását és a nemesi vallásszabadság biztosítását. A reformációért a legtöbbet tevő nagy magyar politikusok egyike volt, ezért Genfben a reformáció emlékműve egyik szobra az ő alakját őrzi.
(1712-1769) A késő-barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa, a haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője, a magyar felvilágosodás előfutára. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a teológiára, egyházjogra, egyháztörténetre, történelemre, nyelvtudományra és irodalomtörténetre is. Fő műve az 1766-ban Nagyszebenben kiadott Magyar Athenas, amely 485 irodalomban jártas magyar életrajzát tartalmazza, gyakorlatilag az első magyar irodalmi lexikon. De a nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténet és az ünnepek eredetéről, megtartásának módjáról szóló első magyar nyelvű munka is.
(1775-1856) A magyar matematikakutatás első nagy alakja, aki viszont nem csak matematikusként, hanem művészként, természettudósként is jelentőset alkotott. Fő műve, a tankönyvnek szánt Tentamen, amiben igyekszik axiomatikus alapokra helyezni és rendszerbe foglalni az aritmetikát és geometriát. Emellett kitűnő elméleti pedagógus volt, fennmaradtak iskolareformokat célzó tanulmányai, amelyekben a tananyag ésszerűbb megszervezését sürgette. De ő írt először magyar nyelven erdészeti szakkönyvet, kéziratos hagyatékában pedig folyószabályozási- és hídtervek, orvosi receptek is vannak. Érdekelték a művészetek is: festett, hegedült, zenei dolgozatokat írt, fiatalkorában a színészettel is próbálkozott. Írt verseket és színdarabokat, fordított francia, angol és német nyelvű irodalmi munkákat. Leghíresebb tanítványa fia, Bolyai János volt.
(1802-1860) Mindmáig a legnagyobb magyar matematikus, az abszolút vagy nemeuklideszi geometria megalkotója, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára. Fő műve, amely ennek a forradalmian új geometriának a leírása, az apja által szerkesztett ismeretterjesztő könyv függelékeként jelent meg. Innen a címe, az Appendix. Emellett jelentősek a komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai, amelyek csak kéziratban, publikálatlanul maradtak fenn, csak későre dolgozták fel, így a tételek manapság az újra felfedezőiknek (és publikálóinak) a nevét viselik. Egy fennmaradt kézirattöredéke azt sejteti, hogy zseniális előrelátással felismerte a gravitációs erőtér és a geometriai térszerkezet összefüggését. Hadmérnökként is elismerték.
(1893-1976) A marosvásárhelyi református kollégium tanulója volt, reklámgrafikával kezdett foglalkozni. Budapestre költözzött, ahol 1913-ban beiratkozott a Rippl–Rónai–Kernstok–Vaszary által vezetett szabadiskolába.Kassák Lajos első követőinek egyike, linómetszetei már 1918-tól megjelentek a Ma c. folyóiratban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, itt készült az a grafikai mappa, amelyet Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartott. 1922-ben szakított Kassákkal, Weimarba költözött, ekkoriban került kapcsolatba a Bauhaus elveivel. Hazatérése után a Zöld Szamár avantgárd színház alapító tagja, írója, díszlettervezője lett. 1928-ban iskolát nyitott, tanítványai között volt Victor Vasarely is.
(1797-1897) Az utolsó magyar polihisztor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyelvész, filozófus és természettudós, aki foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, zeneelmélettel, esztétikával és műkritikával. Tudománynépszerűsítő munkát is végzett és számos oktatásügyi reform elindítása fűződik a nevéhez. Oktatása nagy részét otthon szerezte, majd iskolái elvégzése után nagyléptékű utazásba fogott Magyarországon és Erdélyben, ahol különböző nemesi családoknál oktatóként tevékenykedett. A szabadságharc bukása után Szatmár és Máramaros megyében bujkált, majd Pestre költözött. Egész életében puritán életmódot folytatott, pénzét diákjai megsegítésére költötte.
(1899-1984) Brassóban születtem. Az 1899-ik év 9-ik havának 9-ik napján. Négyszeresen a 9-es számmal megjelölve - mesélte magáról. Úgy ment el Párizsba, hogy akkor még nem is tudott fényképezni, a már ott élő Tihanyi és Kertész istápolták. Alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban már olyan esszenciáját nyújtotta az éjszakai, mondén Párizsnak, mint talán Toulouse-Lautrec vagy Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Azt mondják róla, hogy nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyformán beírta nevét a művészettörténetbe.
(1932-1977) Esszéíró, filozófus, 1954 és 1958 között az Igazság szerkesztője, majd tanársegéd a Bolyai Tudományegyetem dialektikus és történelmi materializmus tanszékén. Esszéi és nagyobb munkái olyan témákat járnak körbe, mint a társadalom demokratizálódási folyamatai, a klasszikus német filozófia és általában Fichte, valamint a fiatal Marx, mint kiindulópontok, a militáns egzisztencializmus és a világtörténelmi távlatokba helyezett rettenetes történelmi tapasztalatok feldolgozása. Hirtelen jött halála okán munkássága nem tudott kiteljesedni, de témái, stílusa és erkölcsi kérlelhetetlensége így is az 1944 utáni romániai filozófia kiemelkedő alakjává tették.
(?-1437) Erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral. Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség az 1430-as években. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást. A nemesek durva elnyomása miatt számos paraszt és nemes Husz János tanainak híve lett. A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, a felkelők vezérükké választották. Kolozsvárnál, az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét.
(1945-2011) Pulitzer díjas publicista, nyelvész, irodalomtörténész. Munkái számos lapnál jelentek meg: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Korunk, A Hét, Utunk, Dolgozó Nő. Különösen jelentősek a transzilvanizmust érintő tanulmányai és a Teremtett világ című paradigmatikus jelentőségű irodalomelmélete. Nyelvi és irodalmi témákon túlmenően közéleti témákban is megnyilvánult, amelyek közül nagy port kavart a Wass Albert-kultusz kapcsán írt irodalomtörténeti sorozata és szintén az említett író kapcsán írott Wass-fogak című írása, amelyekben elmarasztalóan írt Wass eltúlzott kultuszáról, politikai-közéleti szerepvállalásáról, de leginkább irodalmi jelentőségéről.
(1847-1906) A magyar turizmus atyja. Az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát, részben a mócok segítségével, akiknek bizalmát sikerült megnyernie. Nemcsak bejárja a hegyeket, de feltárja barlangjait, leírásokat közöl, útikalauzt ír. 1880-1905 között minden energiáját a Bihar-hegység kiépítésére, az itteni turistaság fellendítésére fordította. Utakat, hidakat, létrákat készíttetett szinte a hegység minden látnivalójához, a saját költségén. Vízeséseket, sziklaalakzatokat, karsztjelenségeket tárt fel. Útjelzéseket, útjelző táblákat helyeztetett el. Turistatársai a „Galbina fejedelme” címmel tüntették ki a nagy alkotót.
(1907-1986) Kossuth-díjas színész, aki már kilenc évesen szerepelt a színpadon. Tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház és 1924-ben kapta első felnőttszerződését Kolozsváron, majd 1927-ben indult magyarországi karrierje, amikor Horváth Árpád meghívta egy kódmezővásárhelyi vendégszereplésre. 1929-ben már Budapesten a Vígszínház Két lány az utcán című darabban aratott sikert. Egész visszavonulásáig a Thália tagja volt. Noha naiva szerepekben kezdte munkásságát, később drámai hősnőket és anyaszerepeket alakított. A magyar színjátszás kiemelkedő alakja, aki mindenféle szerepben kiemelkedőt tudott alkotni a filmvásznon is.
(1520-1579) Az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. Az ő tevékenységének is köszönhető, hogy Tordán 1568-ban Európában elsőként határozatot fogadtak el a vallásszabadság gyakorlására. Volt Kolozsvár főlelkésze és János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora is, aki nézetei hirdetésére rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, amit Báthory István később visszavett tőle. 1572-ben hitújítási tilalmat vezettek be, Dávid Ferencet ennek alapján fogták perbe. A hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték, a dévai várbörtön foglyaként halt meg.
(1845-1914) Pedagógus, a magyar nőnevelés vezéregyénisége. 1845-ben született Párizsban. 1880-ban Kolozsvárra hívták, az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójaként 25 évig tevékenykedett. Elnöke a Teleki Blanka-körnek és a Kolozsvári Állatvédő Egyesületnek. Számos tankönyvet és pedagógiai értekezést írt. 1914-ben hunyt el Kolozsváron, 1941–1964 között a jelenlegi Arany János utca az ő nevét viselte.
(1928-2007) Az a politikus, akinek végig a viharban kellett kormányoznia a hajót. 31 éven keresztül állt a Kriterion könyvkiadó élén, és a diktatúra legsötétebb éveiben is minőségi magyar- és világirodalmat adott ki, aztán a rendszerváltás után ő lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, és hatalmas szerepe volt abban, hogy párt nem a radikalizálódás útján indult el, hanem a párbeszédén. Elhatárolódott mindenféle nacionalizmustól, ugyanakkor hitelesen védte Bukarestben az erdélyi magyarság érdekeit. A diktatúra éveiről írott visszaemlékezései az erdélyi magyar közösség múlt rendszerrel való szembesülésének nagyon fontos dokumentumai.
(1470-1514) Személye az elnyomó nemesi hatalom jelképévé vált. Ő vezette az 1514-es parasztháborúba torkollott keresztes hadjáratot. Mintegy 40 ezres paraszti had gyűlt a vezetése alá, és bár a felkelők több helyen is vereséget szenvedtek, ő seregével elfoglalta a Maros menti várakat. Dózsa korábbi katonai hírnevéhez hűen sokáig nem szenvedett vereséget, Temesvárnál azonban Szapolyai János erdélyi vajda egy nagy csatában legyőzte. Dózsát elfogták, tetteiért testvérével együtt kivégezték. A korabeli feljegyzések szerint először tüzes vassal megkoronázták, katonáit pedig arra kényszerítették, hogy élve széttépjék és felfalják.
(1907-1938) Verseinek többsége vidám, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság jegyében íródtak. Írták már róla, hogy a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije. Binder Jenő Emilként született Szatmárnémetiben, de rövid élete jelentős részét Kolozsváron töltötte. Már nagyon korán költőnek készült, Benedek Elek fedezte fel tehetségét. Számos erdélyi folyóirat munkatársa volt, de jelentős közéleti szerepet is vállalt. Súlyos szívbetegségben szenvedett, ezzel hozható összefüggésbe korai halála is. A Házsongárdi temetőben nyugszik.
(1968-2013) A Hópárduc a Békás-szorosban kezdte a hegymászást és végül a világ 14 nyolcezres csúcsa közül 10-et mászott meg. Első magyarként jutott fel a Föld legmagasabb csúcsára, a Mount Everestre. 2010-ben súlyos balesetet szenvedett, a további mászókarrierje érdekében jobb lábát térd alatt amputálni kellett Ezt követően még két újabb nyolcezres csúcsot hódított meg. Utolsó expedíciójában, 2013. május 20-án Kis Péterrel elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a feljutás túl sok időt és energiát vett igénybe, a visszaereszkedés során Erőss Zsolt társával együtt életét vesztette.
(1814-1849) Ki ne ismerné az 1848-49-es szabadságharc legnagyobb háromszéki alakját, az ágyúöntő Gábor Áront? Hősi halála pillanatától kezdve emlékiratok és művészeti alkotások örökítik meg az életét. Tenni akaró, újító szemléletű ember, akivel gyakran úgy gúnyolódtak, mint egy olyan eszelőssel, aki megvalósíthatatlan dolgokon töri a fejét. A magyar szabadságharc erdélyi küzdelmeinek egyik legfontosabb alakjaként teljes vagyonát pénzé tette, hogy támogassa a szabadságharcot, és ágyúkat tudjon önteni a honvédség számára. A csatamezőn vesztette életét, amikor a kökösi ütközetben az orosz tüzérség ágyúgolyója eltalálta.
(1884-1945) Jogi tanulmányait Kolozsváron, Budapesten és Párizsban végzi, majd Erdélybe hazatérve részt vett a helyi közéletben. 1917-18-ban Kis-Küküllő megye főispánja, 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben ugyanitt a Magyar Szövetség elnöke. Később az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja és Csík megye szenátora Bukarestben. Cikkeit, tanulmányait a Magyar Kisebbség, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, Keleti Újság közölte és az Erdélyi Lapok munkatársa volt. A második világháború után a kolozsvári népbíróság eljárást indított ellene háborús bűnösség vádjával és mindössze a közben bekövetkezett halála mentette meg a meghurcolástól.
(1857-1928) Pesten tanult, Az első fog című képét a müncheni nemzetközi kiállításon mutatta be 1880-ban. Ugyancsak ez évben festette nagyszerű portréját, a Karlovszky Bertalan arcképét. Ezután hazatért szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre, és itt készült el élete fő művével, az Arany-ballada alapján alkotott Tetemrehívással. 1881-ben a Műcsarnok tárlatán társulati nagydíjjal jutalmazták. Sikerei dacára sem Magyarországon, sem Bécsben nem vették képeit. 1880-ban visszavonult Sepsiszentgyörgyre, ahol rajztanárként működött, és főleg portrékat festett, például Kossuth Lajosról, Erzsébet királynőről és I. Ferenc Józsefről. Műveit a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
(1925-1985) A színpad mágusának nevezték, a magyar színjátszás egyik legnagyobb egyénisége. Fiatalkorában a vándortársulatok bűvölték el, bár nagyon hamar kijelentette, hogy rendező szeretne lenni. 1944-ben családjával együtt deportálták, túlélte Auschwitz, Mauthausen és Ebensee borzalmait. Hazatérése után elvégezte a kolozsvári színiakadémiát, majd rövid időn belül társulatot alapított Nagybányán, amelyet később Szatmárnémetibe költöztettek. 1975-ben rendkívüli sikersorozat vette kezdetét karrierjében, olyan darabokkal írt színháztörténelmet Kolozsváron, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán vagy a Káin és Ábel.
(1520-1575) A magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője, az európai színvonalú magyar széppróza egyik megteremtője főként a mindenki által ismert Száz fabulával, amelyen az aiszóposzi fabulák átírásával az állatmeséktől eljutott az emberi történetekig, a rövid elbeszélések jellem- és emberformálása vezetett el a magyar szépprózában először az eredeti novellisztikus ábrázolásig. De emellett az 1550-ben létesített nyomdájában szinte csak magyar és latin nyelvű kiadványokat tesz közzé, és ezzel nagy szerepet játszott a magyar helyesírás szabályozásának alakulásában. Tevékenyen hozzájárult még az 1565-ben megjelent első szinte teljes, magyar nyelvű Biblia-fordítás megjelentetésében, emellett segítette az erdélyi reformációs mozgalmakat, főleg Dávid Ferenc hatására az unitarizmus elterjedését.
(1934-1982) Az első Forrás-nemzedék tagja, 1953-től publikálja verseit az Utunkban, az első verseskötete, Virág a végtelenben címmel 1963-ban jelenik meg, amit az 1982-es öngyilkosságáig tíz kötete követ. Köztük a Kobak könyve-sorozat, ami életművének lényeges és talán a közönség által legismertebb része. Nem egyszerű meséskönyvek ezek, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél bennük, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondolkodás- és beszédmódot követi, a felnőtteket gyakran megdöbbentő kérdéseket tesz fel benne. Fia és volt férje után írta Zuhanások című kötetét, ami a 20. századi erdélyi magyar irodalom egyik legerőteljesebb műve.
(1857-1918) Hollósy Simon a Nagybányai Művésztelep megalapítójaként nemcsak festőként, hanem tanítóként is jelentős. Münchenben is tartott fenn magániskolát, de a jelentősebb a nagybányai tevékenysége, ahol akkora mesterré nőtte ki magát, hogy amikor kenyértörésre került sor a csapatban, akkor 1902-ben Fenyődre vele tartott számos alkotó. Hollósí festőként nem volt túl termékeny, de komoly szerepe volt benne, hogy a modern irányzatok meghonosodtak Magyarországon. Korai éveiben a realizmus és naturalizmus, később a plein air jellemzi. Az akadémiai stílussal való szembenállása, oktató tevékenysége, konfrontatív természete haláláig jellemezte.
(1843-1910) Gyarmathy Zsigmondné Magyargyerőmonostoron született 1845-ben "Kalotaszeg Nagyasszonya". Híres néprajzi gyűjtő, az 1885. évi budapesti Általános Kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát. Az uralkodócsalád népi kultúra iránt érdeklődő tagjai sorra vásároltak tőle népművészeti tárgyakat. Újra rávette a kalotaszegi nőket a varrásra, így munkássága háziipart teremtett, ismerté téve a kalotaszegi varrottast. Kitűnő „üzletasszonynak” is bizonyult, nemzetközi kiállításokon vett részt Brüsszelben, Bécsben, Londonban. 1910-ben hunyt el. Az őt ábrázoló szobor megtekinthető a kolozsvári botanikus kertben.
(1407-1456) A "törökverő" az 1456-os nándorfehérvári csatában aratott győzelmével fél évszázadra vette el az oszmánok kedvét Magyarország megtámadásától. A nagy hős származása vitatott, a románok is magukénak akarják tudni, de arról is szólnak találgatások, hogy igazi apja nem Vajk havasalföldi kenéz, hanem Luxemburgi Zsigmond király volt. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a kivételes taktikai érzékkel és tudással rendelkező hadvezér (aki hét évig a magyar királyság gubernátora, azaz kormányzója is volt) több alkalommal is döntő vereséget mért a török hadakra, és a német-rmai császár seregeit is legyőzte. A Közép-Európa kapuját jelentő Nándorfehérvárnál aratott győzelem nagyszerű lehetőség lett volna, hogy a törököket végleg kiűzzék Európából, de ő már nem indíthatott hadjáratot: a pestisjárvány végzett vele.
(1909-1979) Kiemelkedő tehetségű színésznő, író, műfordító. 1931-1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja, 1939-1940 között a budapesti Színház Magazin párizsi tudósítója volt. Első írásait Benedek Elek közölte a Cimborában. 1949 és 1956 között ő is hallgató író, mint sokan mások, első könyvei a forradalom után jelentek meg. Az állami kiadás korában kötetei tízezer szám fogytak, rendkívül népszerű írónak számított. Írásai a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és a magyar színháztörténet nagy alakjairól szólnak, útirajzai távoli tájakról tudósítanak.
(1892-1956) Nem sokan tudják, hogy az olasz presszókávé atyja Temesváron született Illy Ferenc néven. Mindössze 22 évesen besorozták az osztrák-magyar hadseregbe, harcolt az első világháborúban. A háború után Triesztben maradt, ahol kávékereskedelemmel és -pörköléssel foglalkozó cégeknél dolgozott. Innen eredt az ötlete: feltalálta a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum-csomagolást. Aztán Illycaffè néven saját vállalkozást alapított, majd Illetta névvel levédette egy másik találmányát, a világ első automata eszpresszó kávégépét. Vállalkozását fia, Ernesto Illy vitte tovább.
(1905-1971) Irodalomtörténész, kritikus és szerkesztő. Gyakran használta a Dezséri György és Újházy Elemér álneveket. Tanulmányai befejezése után egykori iskolájának, a kolozsvári Református Kollégiumnak tanáraként dolgozott 1942-ig, utána az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, majd 1945-től a Bolyai Tudományegyetem, illetve az egyesítés után haláláig a BBTE magyar irodalmi tanszékének vezető professzora volt. Számos folyóirat munkatársa, az ő szerkesztésében indult el az Erdélyi Ritkaságok című sorozat, amelyben az erdélyi történelem és művelődéstörténet szempontjából rendkívül értékes munkák jelentek meg.
(1540-1571) Már alig néhány hónaposan magyar királynak számított. Úgy emlegetjük, mint az Erdélyi Fejedelemség első fejedelme. Uralkodása rövid, de igencsak meghatározónak számít. Igen művelt volt, a magyaron kívül hét másik nyelven beszélt. Emellett szenvedélyes könyvbarát és zenekedvelőnek is számított, lanton, orgonán és fuvolán is kiválóan játszott. Órákon keresztül képes volt hallgatni a különböző hiten lévő papok hitvitáit. Mindössze 30 évesen hunyt el, tisztázatlan körülmények között. Ravatalánál Dávid Ferenc búcsúztatta a dévai várban, mivel a fejedelem katolikusnak született, majd áttért a lutheránus, később a református hitre, végül pedig unitárius lett.
(1872-1975) Ha egy rendező mozgóképet visz egy színházi előadásba, abban manapság nincs semmi meglepő. Csakhogy Janovics Jenő ezt 118 éve csinálta meg Kolozváron. Nem elég őt a színházigazgató, színész és rendező dobozokba beszorítani, hiszen ő leginkább szervező volt. Fontos szerepe volt a kolozsvári Nemzeti Színház építésében és a nyári színkör színházzá alakításában – ez utóbbi a Kolozsvári Magyar Opera otthona. Az első világháborút előtti években megalapította Erdély első filmstúdióját „Mozifalván”, azaz Szászfenesen. Janovics Jenő nélkül sem a kolozsvári színjátszás, sem a magyar film nem lenne ma az, ami, épp ezért szomorú, hogy a ’30-as években zsidó származása miatt mellőzték, és csak 1945-ben térhetett vissza rövid időre a színház élére.
(1902-1959) Aradon született minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár, igazi fenegyerek, a magyar mozitörténelem legnagyobb sztárja. Vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás, olyan örökzöld alkotásokkal, mint A kék bálvány vagy a Hyppolit, a lakáj. A bajusza ikonikus rangra emelkedett, férfiak százai kérték borbélyoknál a Jávor-bajuszt, és emellett a kor valódi popsztárja is volt, ugyanis tudott és szeretett is nótázni. Életét nevezhetnénk igazi kalandregénynek, mások szerint egy sármos botrányhős volt. Igazi különc, aki soha nem állt be semmilyen sorba, még akkor sem, ha azzal az életét kockáztatta.
(1913-1982) “Jékely Zoltán elégikus költő, csupa emlék, reflexió, elvágyódás, jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiállapota a múltra révedés, a világ iránt érzett testvéri részvét. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezi fel önmagát, személyiségének titokzatos, benső tájait” – írja róla A magyar irodalom története. Esetében nem elvesz, hanem hozzátesz érdemeihez az, hogy édesapja szintén híres költő, Áprily Lajos volt, hiszen kettőjük bensőséges apa-fiú kapcsolata visszatérő témája költészetének, akárcsak Erdély-szeretete, a háború szörnyűségeinek feldolgozása vagy a mitologikus elemek használata – mindez egy nosztalgikus-elégikus, nagyon sajátos hangvételben átadva.
(1794-1865) Uraim, le a kalappal! – így fogadta a kritika Jósika Miklós első regényét, az Abafit, amelynek 1836-os megjelenésével gyakorlatilag megszületett a magyar romantikus regény. A tordai születésű Jósika egészen Jókaiig a legnépszerűbb magyar regényíró volt, bár, miután az 1848-as forradalomban vállalt szerepe miatt halálra ítélték, emigrálnia kellett, és történelmi regényei egy részét Brüsszelben írta, és Magyarországon csak név nélkül jelenhettek meg. Temetésén Jókai mondott fölötte gyászbeszédet, rámutatva, hogy Jósika volt a kezdet, tőle lépett tovább az egész magyar regényirodalom.
(1901-1984) “Kisebbség csak humanista politikát vallhat magáénak.” Kacsó Sándor a helikoni munkaközösség tagja volt, az ún. székely írócsoporthoz tartozott. A Brassói Lapok, a Falvak Népe és a Romániai Magyar Szó főszerkesztője is volt. Szépprózai írásainak erőteljes erkölcsi, társadalmi mondandója van, elbeszéléseinek nemritkán balladai fogantatású hősei realista, naturalista ábrázolású konfliktusok szorításában nőnek szimbolikusan naggyá. Regényei a két világháború közötti életforma csődjét példázzák. Publicisztaként és íróként is a fasizmus és sovinizmus elkötelezett ellenzője, aki hitt az együttélő népek egymásrautaltságának és barátságának szükségességében. 1947-51 között a Magyar Népi Szövetség elnöke volt.
(1880-1918) Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. 1880-ban született Nagykárolyban, Budapesten szerzett tanári oklevelet az Erzsébet Leányiskolában. 1912-ben jelent meg első nagyregénye, a Színek és évek, amelyben elsősorban az asszonyi sors, a nő elnyomása foglalkoztatta. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt, amelyben a zárdában töltött éveket idézi fel, 1917-ben adták ki.
(1629-1687) A román származású ferences szerzetes orgonista, orgonaépítő, énekszerző és -fordító, a Kájoni Kódex alkotója, botanikus, nyomdász és könyvkiadó volt egy személyben. 1675-ben nyomdát alapított Csíksomlyón, hogy saját műveit – elsőként a Cantionale Catholicum című egyházi énekeskönyvet – és tankönyveket nyomtathasson. Sok értékes preklasszikus és korabeli éneket és orgonaművet , illetve korabeli világi éneket jegyzett le és hagyott az utókorra, nyomdája pedig évszázadokig fontos művelődéstörténeti tényezőt jelentett a székelyföldiek számára.
(1888-1944) "Egészen társtalan a magyar irodalomban ez a szeszélyesen csapkodó, zilált, mindig váratlan fordulatos hang, a gunyorosságnak, az egykettőre könnyekig szökő megindulásnak, az intuitív sziporkázásnak ez az állandó egzaltáltsága, amely akarva, nem akarva elragadja az embert" – írta Németh László Karácsony Benőről, akinek A napos oldal című regénye nem véletlenül lett a Transindex szlogenje, és készítettünk infografikát is belőle. Nem mintha többi regénye, drámái és novellái nem lennének ugyanennyire értékesek. A magyar irodalom egyik nagy vesztesége, hogy élete túl korán és méltatlan körülmények közt, Auschwitzban ért véget.
(1529-1592) A Biblia első teljes magyar fordításának elkészítője. A valószínűleg szerb családból származó Radicsics Gáspár (aki a Károli-Károlyi nevet szülővárosa, Nagykároly után vette fel), református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese volt. Az 1563-ban kinyomtatott Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól című könyve a magyar reformáció történelemszemléletének első prózai összefoglalása. A Biblia teljes első magyar fordítását 1586-ban kezdte el, és 1590-ben nyomtatták ki 7-800 példányban.
(1903-1971) Legnagyobb alkotása a Helikon közösség, amelyet 1926 nyarán hívott össze első alkalommal a marosvécsi otthonába. Olyan romániai magyar íróknak volt mecénása ezáltal, mint Kuncz Aladár, Tamási Áron, Karácsony Benő, Berde Mária és még sokan mások. Íróként szerepelt a Tizenegyek antológiájában, amely az impériumváltás utáni erdélyi új magyar nemzedék első öntudatos, generációs megmozdulása volt. Fontos szerepe volt az erdélyi színjátszás megszervezésében, igazgatta a Kolozsvári Nemzeti Színházat, részt vett a marosvásárhelyi a Székely Színház megszervezésében.
(1814-1875) A romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja, a báró Kemény família Erdély négyhatalmú feudális urai közé tartozott. Szemléletében és életművében egyszerre előremutató és visszahúzó. Az 1848-as szabadságharc forradalmi hangulata őt is magával ragadja, de nem bízott annak sikerében, ő volt a Békepárt egyik szellemi vezére. Visszahúzó hatású rögeszméje, hogy „a magyar nép nem forradalmi alkatú”. Ő alkotja meg a XIX. század legjobb magyar lélektani regényeit, a Zord időt és a Rajongókat. Nagy lépést tett a magyar realista regény megteremtésében. Az 1848-as forradalom bukása után nem hagyhatja el Pestet, röpirataiban keményen bírálja a bukott forradalmat.
(1911-1971) Magyarlónán született,15 éves korától játszott vidéki színházakban, eleinte szubrettként, aztán gyorsan befutott, és a kislányos, csitri szerepek mellett a drámai hősnőkig mindent eljátszott, amit csak lehetett. Képes volt ugyanis arra, amire mások nem: vígjátékok groteszk karaktereiből pillanatok alatt átváltozni tragikus hőssé. A Csárdáskirálynő Stázijától a Kurázsi mamáig számtalan típusú szerepet játszott el. Kiváló muzikalitása és tánctudása is segítette őt abban, hogy egyetlen felkérést se kelljen visszautasítania. Nemcsak tehetsége és elbűvölő jelleme, hanem páratlan humora miatt is szerette őt a környezete.
(1944-2003) “Jó estét, jó szurkolást”. Elég, ha ennyit írunk és mindenki tudja, hogy kiről van szó. Nagyváradon született, az egyik legismertebb magyar sportriporter és újságíró volt, aki 1971-től a Magyar Televízió munkatársa. Elsősorban a labdajátékokkal forrt össze a neve. Az 1972-es nyári olimpiáról tudósított először, de a 2002-es ötkarikás játékokig minden olimpiáról jelentkezett. Ő volt a „beszélő”, aki részévé vált a magyar sporttörténelemnek. A technikai sportokban is otthonosan mozgott, Formula-1-es versenyeket is közvetített, de ő tudósított Kovács Ági 200 mellen aratott sydney-i diadaláról is. Legutoljára a Magyarország-Svédország Európa-bajnoki selejtezőről kiálthatta világgá élő adásban, hogy: „Góóóóóóóól”.
(1790- 1838) Az általa képviselt stílus a magyar romantika egyik sajátos vonalává válik, szakralizálja a nemzet fogalmát, ezt teszi az erkölcs és a művészet értékmentőjévé is. A himnusz megírásának dátuma, január 22-e a magyar kultúra napjává vált. Elvei a nemzeti függetlenség, a polgári és emberi jogok, a jobbágyfelszabadítás, a nemzeti egység és a vallási egyenjogúság, a magyar nyelv hivatalossá tétele. A Búcsú az országos rendektől című beszédében megfogalmazza a reformkor programját. Az irodalmi közvélemény hamar felismerte Kölcsey versének jelentőségét, de ez nemzeti énekké csak az 1844-es megzenésítés után válhatott.
(1907-1992) Francia eredetű, erdélyi családban született, tanárnak készült, de végül József Attila sorsához hasonlóan ez a pálya számára is meghiúsul. A második világháború után szovjet hadifogságba kerül és mivel hazatérése után nem hajlandó belépni a kommunista pártba, öt évre kiszorítják, csak 1953-ban tud elhelyezkedni. Szocialista író, de munkái élményszerűek. Regényei egyedi korábrázolást mutatnak, sajátos módon jelenik meg a műveiben az erdélyisége, az “átmeneti próza” különleges tehetsége. A munkáiban kivételes és egyben kibékíthetetlennek látszó elemeket igyekezett egységbe kényszeríteni több vonatkozásban is. Valamennyi hőse a saját érzékeinek vagy a környező világnak a kiszolgáltatottja.
(1784-1842) Az egyik leghíresebb székely, akit Keleten is ismernek. Az ujgur elmélet Nagyenyeden és Güttingenben keltette fel az érdeklődését, ami után elhatározta, hogy felkutatja a magyar nép őseit. Regényes körülmények között jut el Tibetbe, ahol aztán élete hátralévő, leginkább aszkéta körülmények részét tölti. Munkássága révén új távlatok nyíltak meg a nyelvkutatás előtt, megalkotta a a Tibeti-Angol szótárat, és a nyugati kultúra számára is megnyitotta a világot a buddhizmus előtt. Munkásságának a tibetológusok örülnek a legjobban. Legnagyobb erénye, hogy fiatalkori tervétől senki nem tudta eltántorítani. 20 nyelven írt és olvasott.
(1883- 1977) Az 1920 utáni erdélyi szellemi élet kiemelkedő alakja, nem csak egyszerű építész, hanem a kulturális élet építője is. Első meghirdetője a transzilvanizmusnak, a három nemzet békés együttélésének, az erdélyiség tudatosításának. A háború után sem akart elhagyni Erdélyt, inkább nyomdagrafikusnak tanult. Egyik alapítója volt az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatának, az Erdélyi Szépmíves Céhnek, és tagja a Helikon közösségének. A Kiáltó Szó röpiratával a magyar politikai élet megszervezésére törekedett. Az ő tervei szerint készült a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és újították fel Mátyás király szülőházát Kolozsváron. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra és az erdélyi népművészet ihlette.
(1811-1875) Néprajzkutató, költő, műfordító, nem mellesleg unitárius püspök is volt. A híres Vadrózsák c. székely népköltészeti gyűjtemény összeállítója, amely 1863-ban jelent meg. Közérthető, egyszerű stílusban megírta vallásának tételeit és a dogmatikáját, ő szerkesztette az első unitárius tudományos folyóiratot. Népköltészeti gyűjtései során számos kéziratra bukkant, köztük a Szent Brigittához fohászkodó imákat tartalmazó könyvet, amelyet róla neveztek el Kriza-kódexnek. Költészetében elkerült mindenféle modorosságot, de igazán maradandót népdalaiban hozott létre. Költészetének legjobb alkotásai a katonadalok, amelyeket a Székely határőr katonák szájára ad. Petőfi Sándor előfutárának is tartják.
(1905-1989) Csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője, talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának. Eredetileg nem csillagász-pályára készült, már harmincéves is elmúlt, amikor életében először nagyobb távcső közelébe került. Ekkor lenyűgözték az égbolt előtte feltáruló csodái, de sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel az emberek többsége még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja a Galilei-élményt. Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple-Bernasconi-Kulin üstökös viseli.
(1885-1931) Gyűlöli a bürokráciát, az őröket, a militarizmust. Az első világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodik, ahol internálják, mint ellenséges ország állampolgárát, így öt évet tölt börtönben. Erről szól a Fekete Kolostor, amelyben ennek a történetét írja meg. Művében sikerül megteremtenie egy miniatűr társadalmat, amelyen keresztül megérthető a fogolytábor pszichológiája és hogy ez miként alakul ki az egyének és a csoportok kölcsönhatásából. Meg akarja érteni az őrök kegyetlenségét, annak anyagi és erkölcsi okát. A francia népet és kultúrát fogva tartása ellenére sem gyűlöli meg. A Tanácsköztársaság bukása után Kolozsváron telepedett le, az Ellenzék és a Helikon szerkesztője. A tiszta irodalom eszményét hirdette, transzilvanizmusa kiindulásában a román, szász és a magyar kultúra közös kiindulópontját kereste.
(1937-2009) A kulturális felemelkedés eszménye volt számára a legfontosabb, ezzel és a műveiből kiérződő személyesség által emelkedik ki leginkább kortársai közül. Pályafutása első szakaszában avantgard stílusban alkotott, majd visszatért az erdélyi költői hagyományokhoz. Munkásságában Kós Károlyhoz és Kuncz Aladárhoz hasonlóan ő is a közösségi lét tapasztalatait összegzi. A nyolcvanas évek közepén a cenzúra miatt nem beszélhetett az elnyomásról, ezért verseiben a '48-49-es szabadságharcot vagy a Bach-korszakot idézte. Verseiben fontos szerepet kapott az erdélyi történelem és a kultúra tanulsága.
(1891-1945) Neki köszönhetően mind tudjuk, hogy súly alatt nő a pálma. A helikoni közösségi tagja jogi tanulmányok után lépett újságírói pályára. Először a Nagyváradi Napló, majd a Keleti Újság munkatársa lett és alapítótagja az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadónak. 1934-ben Független Újság címmel hetilapot alapít, majd 1940-ben Budapestre költözik és a Magyar Nemzet munkatársa lesz. A nyilasok családjával együtt letartóztatták, őt és feleségét megkínozták, majd Kun páter személyes parancsára a Liszt Ferenc téren kivégezték. Költészete kifinomult formába öltött értelmiségi líra, regényei az erdélyi élet mindennapjait ábrázolják. A két világháború közötti magyar irodalom demokratikus gondolkodású, kiemelkedő egyénisége volt.
(1923-2006) A kortárs magyar zeneszerzés fenegyereke, akinek státusát még az is elismeri, aki hallani sem bírja. Népdalgyűjtéstől a kortárs kísérleti zeneszerzés és a korai elektronikus zene egyik úttörőjévé válni nem kis fejlődés. Ez az indulás és érkezés lehetne életének pontja és ellenpontja. Zenéjét minden gépies mozgása ellenére áthatja egyfajta abszurd neodadaista humor, amit odáig fokoz, hogy felhagy diszkrét hangokból álló zenét szerezni és kései művei, mint egy egységes hangmassza hömpölyögnek a hallgató fele. Ligeti olyan alapja a magyar zenének, mint a jó babgulyás a konyhának, még akkor is, ha negyed annyian sem ismerik, mint eme legendás étket.
(1882-1956) Oly jelentős alkotó, hogy álnéven kapott csillagot a hollywoodi hírességek sétányán. Tizenkét éves korában abbahagyta akadémiai tanulmányait és kilépett az élet iskolájába, ahol a nagy szemfogú a tanár. Habár útja ehhez a kiváló tanárához kissé döcögős volt, tekintve, hogy egyik ifjúkori szerepében épp Jézus Krisztus töviskoronájában tetszelgett a Mária Magdolna című darabban. Amikor megkapta Drakula szerepét, még nem beszélt jól angolul, ezért a filmekben azóta is hallható „kelet-európai” akcentus voltaképp az ő korlátolt angoltudásának köszönhető.
(1922-1982) Költő, író, műfordító, aki már temesvári diákévei alatt munkatársa lett a Gaudeamus nevet viselő diáklapnak, miközben egész fiatalkorában kétkezi munkás is volt. A második világháború utolsó éveiben Zsilvásárhelyre internálták kiterjedt antifasiszta tevékenysége miatt, majd később német neve miatt (Mann néven született) börtönbe zárták és a Donyec-medencei szénbányákba vitték kényszermunkára. A háború után az Ifjúmunkás és az Előre lapok szerkesztője, a román írószövetség titkára, 1940-től kezdődően publikál. Az Igaz Szó szerkesztőségi tagja és a Bánsági Írás állandó munkatársa volt. Börtön- és lágerélményeiből táplálkozva versei a politikai optimizmus és munkásmozgalmi agitáció jeleit viselik magukon.
(1896-1980) Földműves családba születik Csíkszentdomokoson, iskolái a szülőfalujától egészen a gyulafehérvári kisszemináriumig vezették, ahol 1915-ben érettségizett. Az első világháború több frontján is harcolt, ahonnan hazatérve önálló gazdálkodásba fogott. 1920-ban jelentkezik a papneveldébe Gyulafehérvárra, ahol később mindenki pozitívan nyilatkozott róla és népszolgálati tevékenységéről. A második világháború közeledte heves tiltakozást váltott ki belőle és beszédeiben a zsidók deportálása ellen emelt hangot. A háború után szembekerült a román állammal, ami letartóztatásához vezetett. Fogsága egészen 1955-ig tartott, ám egy évvel később ismét letartóztatták, ami után tizenegy évig nem hagyhatta el a püspöki palotát.
(1884-1960) A romániai avantgarde és modern festészet kiemelkedő alakja és előfutára is egyben. Budapesttől Münchenen keresztül egész Párizsig folytatta tanulmányait, amelyek során munkássága az art nouveau-tól a posztimpresszionizmuson keresztül egészen a fauveizmusig kalandozott el, majd végül az expresszionizmus Híd és Kék Lovas csoportjainak elveit alkalmazta saját művein. Legismertebb festménysorozata a Lélekvirágok című, azonban élete vége felé, különösen lánya halála után a szocreál fele fordul és sztahanovista jeleneteket fest, részben annak következményeként is, hogy korai munkásságát propaganda támadások érik a rendszer irányából.
(1443-1490) 1458 és 1490 között Magyarország királya, aki a hollós (corvinus) nevet a Hunyadi család hollót ábrázoló címeréről kapta. Uralkodói tevékenysége már kortársai körében is vitatott volt, méginkább a későbbi történetírók megítélésében. Az egyik nézet szerint elhanyagolta a török veszélyt és értelmetlen nyugati hadjáratokra pazarolta az állam erejét, a másik nézet szerint viszont előrelátó uralkodóként felmérte, hogy képtelen egyedül szembenézni a török hadsereggel. Maga mellé állította az uralkodáshoz szükséges társadalmi erőket és mesterkommunikátor volt, aminek következtében Mátyás „az igazságos” néven híresült el.
(1909-1995) Műépítésznek tanult, de hallgatott teológiát is: református lelkészi képesítést szerzett 1933-ban. Az Ifjú Erdély egyik szerkesztője, az Erdélyi Fiatalok munkatársa és publikálni az Erdélyi Helikonban kezdett. A háborúhoz egyre inkább sodródó Európa szélsőségeseivel szemben az antifasiszta békemozgalomhoz csatlakozott és részt vett az Antonescu-diktatúra ellen folytatott aktív küzdelemben, miközben egyszerre volt a Korunk főmunkatársa és a Brassói Lapok tudósítója és publicistája, valamint a Déli Hírlap cikkírója Virág Miklós álnéven. Később az Utunk társszerkesztője, nagy szerepe van a marosvásárhelyi Székely Színház és a kolozsvári Magyar Opera megteremtésében. Koholt vádak alapján letartóztatták és hat éven át tartották fogva.
(1690-1761) Mikes kifejezetten széleskörű ismeretekkel rendelkezett. Amellett, hogy íródeák, kamarás, író és műfordító, kitartó emlékőrző és töltött káposzta-szakértő is volt. A magyar széppróza megteremtője, amely munkásságára a barokk nemesi irodalom és a francia műveltség hatott. Mindannak ellenére, hogy művei életében nem jelentek meg, számos francia vallási, egyháztörténeti, pedagógiai művet fordított le a Törökországi Levelek megírása mellett, amely az emigráció mindennapjaiba ad betekintést számos kultúrtörténeti jegyzettel kiegészítve, amelyek bizonyítják, hogy annyira szereti új lakhelye kulturális sokszínűségét, hogy nem feledheti szülőfaluját.
(1805-1876) A XIX. századi Erdély politikai életének haladó szemléletű, meghatározó személyisége, két ízben Erdély főkormányzója (1848, 1860 - 1861). Az erdélyi liberális reformnemzedék kiemelkedő vezéralakja, ő elnökölte a magyar szabadságharc mellett kiálló agyagfalvi székely nemzeti gyűlést. A szabadságharc leverése után visszavonult a politikától és a passzív ellenállás szószólója lett, miközben Erdély gazdasági és művelődési felemelkedésének szentelte életét. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Tudományegyetem megalapításában is fontos szerepet játszott, valamint a mai Magyar Államvasutak jogelődjének is alapító tagja.
(1650-1702) Praeceptori, contrascribai és seniori tisztet viselő betűmetsző, aki munkásságának első állomásaként nem kevesebb, mint egy új Biblia kiadás felügyelete miatt ment külföldre Fogarasról. Teológiai tanulmányai helyett azonban a betűmetszési és nyomdászi szakmát fejlesztette művészi szintre és 1563-ban nyomdát alapított Kolozsváron. Élete végéig könyvek kiadásával és javításával foglalkozott. Egész Európából kapott felkéréseket és megrendelői között olyan hírességek is voltak, mint Cosimo de’ Medici, aki tőle rendelte meg a firenzei nyomda teljes új betűkészletét. Nevéhez fűződik az első nyomtatott magyar szakácskönyv, benne kétszáztizenhárom recepttel.
(1890-1981) Vajdasági származása ellenére 51 éven át Marosvásárhelyen élt és alkotott. Tevékeny résztvevője az 1918 után önállóan kialakuló erdélyi magyar irodalmi életnek. 1926-tól rendszeresen jelen volt a marosvécsei helikoni találkozókon. A néptestvériség gondolata vezette a magyar őszirózsás forradalom radikális táborába, és írói pályáján a szociális haladás szószólója is lett. A rejtett önéletrajznak tekinthető Tibold Márton (1937) c. regényről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a svábból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál.
(1893-1976) Csíkzögödi festőművész, tanulmányai a budapesti Képzőművészeti Akadémián végezte, majd ezt követően hazaköltözött Erdélybe és hazája szépségeit örökíti meg. Állandó lakhelyévé Kolozsvár válik, szülőfalujába mindig visszatér ihletett szerezni és feltöltődni. Munkássága elismeréséül több díjban is részesítik, mint például a Zichy Mihály grafikai díjban, továbbá a Magyar Képzőművészeti Országos Szövetségnek tiszteletbeli tagjává választják. 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazzák.
(1901-1975) Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, esszéista, drámaíró, az Iszony szerzője, 1998 óta a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Bölcsésznek készült magyar-francia szakon tanult, de 1920-ban átiratkozott az orvoskarra és 1925-ben fogorvosi diplomát szerzett. 1925-ben a Nyugat novellaíró pályázatán a Horváthné meghal című írásával első díjat nyer. Számos helyen publikált, többek közt a Nyugatban, a Protestáns szemlében, a Társadalomtudományban, az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben is. 1932 és 1937 között saját maga által írt és szerkesztett lapot működtetett Tanú címmel, miközben a Válasz társszerkesztője is volt.
(1877-1933) Ha létezik a kalandoroknak prototípusa, báró Nopcsa Ferenc lehetne az: Nagyon mozgalmas és romantikus sorsot tudhat magáénak. Ő volt az első magyarországi dinoszauruszlelet tudományos leírója. Magyar származása nevét őrzi egyik leghíresebb felfedezése, a Magyarosaurus dacus, az Elopteryx nopcsai ősmadár pedig a báróét. A legenda szerint Jókai Mór az ő nagyapjáról, Hunyad megye főispánjáról mintázta a Szegény gazdagok kettős életet élő főhősét, Fatia Negra-t. De amellett, hogy egy irodalmi rablóvezér unokája, elismert tudós, akadémikus, geológus, utazó, diplomata, kém, az albán trón aspiránsa, a világ első repülőgép-eltérítője is volt.
(1829-1890) Néprajzi gyűjtő, író, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, és nem utolsó sorban közismert nevén, ami mindmáig fennmaradt, ő „a legnagyobb székely”. Itthoni munkásságát hosszas utazások előzték meg, bejárta a Közel-Keletet, eljutott Kis-Ázsiába, ahol a görög kultúrát tanulmányozta, majd a Keleti utazás címmel jelenteti meg hatkötetes könyvét. 1859-ben tért haza, bejárta Székelyföld minden egyes zugát, és kiadta a Székelyföld leírása című, hatkötetes összeállítást. Műve mai napig meghatározó Székelyföld történetében, az írás mindmáig erősíti a székelység történeti és történelmi, valamint hovatartozási ismereteit és tudását.
(1933–1995) Kossuth-díjas író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, valamint 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja. Élete során az Ifjúmunkás, az Előre majd az Utunk című lapnál is dolgozott. 1957-ben az állam és közrend elleni felbujtás vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei után könyvtárosként dolgozott, majd Magyarországon telepedett le ahol, a Nemzeti Színház dramaturgja volt, ezt követően az Erdélyi Magyarság című lap szakértőbizottságának elnöke lett. Halála után a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották.
(1922-2007) Déry Tibor-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett író és pszichológus. Neki köszönhető a Magyar Hospice Mozgalom megalakulása. A második világháború ideje alatt a szovjet katonák kínzásának volt kitéve, ami egész életére rányomta bélyegét. Műveiben sokat foglalkozott a halál problémakörével, 1991-ben az Asszony a fronton című regényét az év könyvének titulálták. Ezen művei mellett további ismeretségre tett szert a gyerekpszichológia területén, ahol mindmáig alkalmazzák az általa felállított játékdiagnosztikai módszereket, amelyek a gyermeki világ megismerését segítik elő.
(1676-1735) Erdélyi fejedelem, magyar főnemes és a róla elnenvezett Rákóczi-szabadságharc vezetője. A szabadságharccal a teljes állami függetlenségét akarta visszaszerezni Habsburg Birodalomtól, ezért is nevezték ki Erdély utolsó fejedelmévé. Emléke igazi hazafiként és becsületes vezérként él mindmáig a történelemben, hiszen annak ellenére, hogy a függetlenségi célkitűzése megbukott, mégis haláláig harcolt az ügy érdekében. Elhíresült jelmondata: „Istennel a hazáért és a szabadságért!”
(1890-1941) Az erdélyi magyar líra kiemelkedő és meghatározó alakja, a transzilvanizmus képviselője. Életét két fontos aspektus határozta meg, mégpedig a kereszténység és a magyarság. Műveiben filozófiai kérdések boncolgatása, természeti képek és helyenként még a humor is felbukkan. Politikai nyomás következtében 45 után száműzték a magyar irodalomból. A Pásztortűz folyóirat alapítója és főszerkesztője volt, verseit angol, cseh, francia, horvát, lengyel, német, olasz, román, svéd és szlovák nyelvre is lefordították. Lírája az 1920-as évekre forrott ki, ekkorra versei, bár a transzszilvanizmust tükrözik, erőteljesen érződik bennük a költő humanista felfogása.
(1872-1945) A nagybányai festőiskola első mestere, Hollósy Simon mellett ért igazi nagy festővé, és a Művésztelep egyik meghatározó alakjává. Barátságuk túlmutatott a hagyományos mester-tanítvány viszonyon, hiszen Réti 1893-ban már fő művel jelentkezett. Így 1896-ban tevékeny szerepet játszott a müncheni festőkolónia Nagybányára költözésében és a letelepedés megszervezésében. Hollósy távozásakor, 1902-ben a frissen megalakult szabadiskola vezetője lett. 1912-ben a jubiláris kiállítás szervezője, rendezője volt. A művésztelep kritikusaként, teoretikusaként és krónikásaként folyamatosan publikált, posztumusz kötete szubjektív mozzanatai ellenére a művésztelep történeti értékelésének alapját vetette meg.
(1841-1916) Afrika-kutató, 1841-ben született Nagyenyeden, ő volt az első felfedezőnő, akit az afrikaiak elfogadtak, ennek jeléül Hajnalcsillagnak nevezték. Szüleit és testvérét meggyilkolták, Flórát egy örmény család fogadta be. A szabadságharc után eltűnt és egy évtizeden át rabszolgaként élt. Később Samuel White Baker felesége lett, együtt utaztak Afrikába, ahol 1864-ben felfedezték az Albert-tavat és a Murcison-vízesést. 1916-ban hunyt el Angliában.
(1887-1952) 1942-ben nevezték ki szatmári megyés püspökévé. 1944-ben személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen. 1948-ban memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!”. 1952-ben letartóztatták és arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt sem fogadta el, a jilavai föld alatti tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. 2011-ben boldoggá avatták.
(1927-2006) Anyám könnyű álmot ígér, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Engedjétek hozzám jönni a szavakat: ritka az az író, aki több műfajban is kiemelkedőt alkot, márpedig Sütő András, a huszadik század második felének valószínűleg legfontosabb erdélyi magyar írója ilyen volt. Megítélése ugyanakkor szorosan összefügg a korral is, amelyben élt: műveiben nemcsak az olvasók, hanem a hatalom is nagyítóval kereste a kiszólásokat, utalásokat, így a kommunista rezsim be is tiltotta azok megjelentetését, de a rendszerváltás utáni történelem sem volt kegyes vele: februárban százezer embert hívott az utcára Marosvásárhelyen, egy hónappal később, a fekete márciusban az RMDSZ-székház ostromakor elvesztette bal szemét.
(1929-1992) A háború végén, még serdülőként a frontra vitték, nyugati fogságba került. A kolozsvári egyetemen szerzett filozófusi képesítést. A marosvásárhelyi Igaz Szó c. folyóirat versszerkesztője volt, nyugdíjazásáig. Kiemelkedő munkái: a Nyugati hadtest regény, Caligula helytartója, Protestánsok, Irgalmas hazugság drámák és Semmi - soha c. versgyűjteménye. Ez utóbbit ő maga hagyta jóvá, ebben mentette át költészetének ama darabjait, amiket halála után is vállal. Kiadását már nem érhette meg. A kötethez írt előszavának a végén ez áll: "Olyan korban írtam én verseimet, amikor szégyen volt embernek lenni. Morális helyzetnek ez szörnyű, de költői helyzetnek nem éppen érdektelen."
(1553-1603) Az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme. Életével viszonylag kevesen foglalkoztak, ami annak tulajdonítható, hogy mindössze három hónapig volt fejedelem. Udvarhelyen látta meg a napvilágot egy székely lófő család gyermekeként. Több alkalommal is kitűnt hősiességével a Bekes Gáspár trónkövetelő elleni 1575. évi háborúban: Radnótnál állítólag kardjával a foga között úszott át az ellenséghez. Csodálatos gyorsasággal emelkedett a katonai ranglétrán. A tövisi csata után ő vállalta a „törökös” párt vezetését, 1602-03 telén a kinevező okiratot és a fejedelmi jelvényeket is megkapta a törököktől. 1603 júniusára Székely Mózes szinte egész Erdélyt uralma alá hajtotta, ám elődeinek tragikus sorsát nem kerülhette el.
(1903-1983) Lyka Károly művészettörténész szerint a legerdélyibb magyar szobrász, aki kezdetben különböző asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét, azonban eredeti szakmája szerint kerékgyártó, kovács, asztalos és szekérkészítő. A szobrászatot Párizsban tanulta 1925 és 1927 között az École Libre keretén belül és 1929-ben diplomázott le a kolozsvári képzőművészeti akadémián. A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú és egyben legnépszerűbb alakja. Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható a mai napig.
(1938-1976) A bukaresti Előre belső munkatársa, később az írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Első verse az Utunkban került publikálásra 1956-ban, első kötete 1962-ben jelent meg, amitől kezdve egész haláláig jelen volt az irodalmi életben. Művei legfontosabb irányelve az egzisztencializmus, de nem a rezignált létmegélés formájában, hanem az emancipatív mély humanizmus képében, amelyet magáénak vallott és amely legalább annyira táplálkozott filozófiai műveltségéből, mint gyerekkora bibliás kötelességerkölcs-alapú neveltetéséből.
(1876-1948) Rendkívül művelt, Erdély-szerte ismert feltűnő és sokszínű arisztokrata személyiség volt, aki semmibe vette a régimódi szokásokat, modernül öltözködött és viselkedett. A Református Nőszövetség elnöke, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Helikon védasszonya. Amatőr színész, filmrendező, elsők között próbálta ki a repülést, az első világháború idején ápolónő, nem szégyellte arisztokrata múltja mellé tenni a kétkezű ápolómunkát. A két világháború között irodalompártoló tevékenységével vált ismertté, felolvasott irodalmi művekből. Bánffy Miklós regényének, az Erdélyi történetnek a főszereplője, Milóth Adrienn figurája, Karola mintájára született meg.
(1912-1998) 1942-ben robbant be a világ filmművészetébe a korabeli sémákat semmibe vevő Emberek a havason című filmjével. A magyar szakma fanyalogva fogadta, mégis benevezték a Velencei Filmfesztiválra, ahol kitörő lelkesedéssel fogadják, és a művészeti fődíjjal tüntették ki az egyszerű embereket, életszerű párbeszédekkel szerepeltető, a természetben forgatott filmjét. A magyar filmtörténet egyik nagy vesztesége, hogy életműve a 20. századi történelem árnyékában nem teljesedhetett ki. Meghiúsultak a román-magyar megbékélés elősegítésére készített filmtervei, például Sadoveanu Baltájából sem forgathatott. 1957-ben a Velencei Filmfesztiválra kísérte el a Melyiket a kilenc közül? című rövidfilmjét, ahonnan már nem tért többet vissza Magyarországra.
(1897–1966) A legismertebb székely író. Stílusát humor és könnyed költőiseg jellemzi. A nemzetek közötti együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette, és minden nemzet tagját egyenrangúnak tartotta – Erdély évszázadai erre is megtanították. Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak, és ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. Az író a színpadon is újításra törekedett: a naturalista dráma után a mesét és a költészetet állította a középpontba.
(1845-1916) Az első európai expedíció vezetője, amely Kenya felfedezését tűzte ki céljául. Emellett fotográfus, országgyűlési képviselő, felfedező. Ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult és tanulmányai, valamint politikai előremenetele során ismerkedett meg olyan kiemelkedő személyekkel, mint Rudolf trónörökös és felesége Stefánia hercegnő, illetve II. Lipót belga király. Ők ösztönözték arra, hogy expedíciójának célját az afrikai szafari helyett inkább azokra a vidékekre irányítsa át, amelyek még felfedezetlenek voltak Joseph Thompson skót utazó tevékenysége után is, amely útnak köszönheti máig tartó hírnevét.
(1888-1969) Kossuth-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar próza kiemelkedő alakja. Eredetileg festőnek készült, de apai nyomásra jegyzőgyakornok lett. Első novelláját Csöndes emberek címmel pénzgondjai enyhítésére írta, azonban Osvát Ernő felfigyelt tehetségére és így jelenhetett meg első írása 1910-ben a Nyugat-ban. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, olasz fogságba esett és csak 1919-ben került vissza Magyarországra. Élményeit a Viszontlátásra, drága című regényében írta meg, amely máig a háborúellenes irodalom kiemelkedő darabja. 1918-as írásaitól kezdve rokonszenvezett a forradalommal és a kommunizmussal, ezért a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte, amelyeknek öngyilkossági kísérlet lett a vége.
(1495-1556) A magyar epikus költészet jeles képviselője polgári családba született, ám születési helye vitatott: Magyarországon két megyében is található Tinód helység, máig nem tudni, melyik volt otthona. Valószínű, hogy kezdetben vitézi pályán is volt Török Bálint udvarában, ahol művei tanúsága szerint nagy megbecsülésben élt. Országgyűlések és ütközetek színhelyeit járta és élményeit verseben írta meg, amelyekhez dallamot is szerzett és lanttal kísérte költeményeit. Amikor tehette, nyilvánosan elő is adta ezeket. Mindig kimerítően adatolta meg feldolgozott témáit, így rendkívül sok eseményről csak az ő költeményeiből értesülhetünk hitelesen.
(1802-1852) Története csodálatos, legendás, a róla szóló regények, színdarabok ellenére mégis túl kevesen ismerik. Pedig mennyire szép történet az, hogy egy magyar asszony vált a román bányászjobbágyok vezetőjévé. Csak a saját igazát keresve indult Bécsbe, de amikor találkozott a zalatnai kincstári uradalomhoz tartozó falvak bányászjobbágyaival, akik nem kapták meg az őket megillető jövedelemrészesedést, úgy döntött, az ő igazukat is képviselni fogja. És ezt sikeresen is tette: bár az 1843-es pert elhalasztották, a főkormányszék egy lázadás kitörésétől félve visszaállította a jobbágyok 1789-ben rögzített jogait. Az elfogatóparancs miatt gyakran álruhában járó Varga Katalint a parasztok Doamna Noastra-ként emlegették, az uradalom “veszedelmes lázasztónő”-ként ismerte.
(1902-1950) A világ egyik legismertebb matematikusa, akinek még az ezredforduló után is tanulmányok ismertetik egyre növekvő jelentőségét a matematikai statisztikában és a közgazdasági döntéselméletben. Az általa kifejlesztett Wald teszt a leggyakrabban használt statisztikai teszt a szignifikancia tesztelés terén. Kolozsváron született egy magyar zsidó családban. A Kolozsvári Piarista Főgimnáziumban érettségizett, majd egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1938 nyarán az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol ökonometriával kapcsolatos kutatásokat végzett.
(1796-1850) Tanulmányait otthon végezte és rendszeres lovaglással, sportolással tovább erősítette apjától örökölt erős testalkatát. Közpályáját 1818-ban kezdte vármegyegyűléseken. 1821-22-ben Széchenyi István társaságában hosszasan utazott Franciaországban és Angliában, visszatérve Magyarországra pedig az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. Részt vett a Kaszinó megalapításában, javasolta a magyar színház felállítását és létrehozta az első vívókört. A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban az igazgatótanács tagjává, 1831-ben pedig vidéki tiszteletbéli taggá választotta. 1838-ban a pesti árvíz során életeket mentett ezért „az árvízi hajós” becenevet kapta.
