(1889-1949) Sokirányú tevékenységéből novella- és regényírói munkássága a legmaradandóbb, aminek vissza-visszatérő témája a magát felszabadító, vagy felszabadítani akaró nő sorsa, társadalmi és erkölcsi helyzete, illetve az érzelmi világa, lelki életének szabadsága a férfival való kapcsolatában. 1920 után sokat tett a magyar-román együttélés érdekében, előadássorozatokban népszerűsítette a román irodalom jeleseit, és segítette a kibontakozó irodalmi életet. Akkor doktorált a kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból, amikor még egyáltalán nem számított bevettnek, hogy a nők egyáltalán egyetemre járnak. Egyik alapítója és haláláig főszerkesztője volt a Dolgozó Nőnek.
(1877-1919) Már az általános iskolai magyar órákon megtanultuk legalább A magyar Ugaron c. versét, hogy aztán középiskolában megismerkedjünk a Góg és Magóg fia vagyok én-nel, a Héja-nász az avaron-nal vagy az Új Vizeken járok-kal. Ady alap, akkor is ismerjük a sorait, ha nem is tudjuk, hogy ő az. A magyar költészet megújítója, a szimbolista költészet nagyágyúja, a magyar önostorázás titánja, a meg nem értett zseni, aki előre látja a szomorú jövőt, a legnagyobb Egó. És nem mellesleg a magyar politikai újságírás egyik legnagyobbja is.
(1520-1575) A magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője, az európai színvonalú magyar széppróza egyik megteremtője főként a mindenki által ismert Száz fabulával, amelyen az aiszóposzi fabulák átírásával az állatmeséktől eljutott az emberi történetekig, a rövid elbeszélések jellem- és emberformálása vezetett el a magyar szépprózában először az eredeti novellisztikus ábrázolásig. De emellett az 1550-ben létesített nyomdájában szinte csak magyar és latin nyelvű kiadványokat tesz közzé, és ezzel nagy szerepet játszott a magyar helyesírás szabályozásának alakulásában. Tevékenyen hozzájárult még az 1565-ben megjelent első szinte teljes, magyar nyelvű Biblia-fordítás megjelentetésében, emellett segítette az erdélyi reformációs mozgalmakat, főleg Dávid Ferenc hatására az unitarizmus elterjedését.
(1927-1991) Hányan olvastuk el gyerekként az Egy bátor egér viszontagságait? Sokan szerették mélabús humorát, és várták ezért az Utunk irodalmi hetilap szilveszteri, Ütünk c. mellékletét, amit több évtizeden át ő írt. Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 1950-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Őt parafrazálva: hívhatjuk humoristának, költőnek vagy irodalmi villanyszerelőnek, a név egyremegy, a nevezetthez idomul. Sírjához, ha szeretnénk, a kolozsvári Házsongárdi temetőbe kell ellátogatnunk.
(1817-1882) Mindenki a Toldiról ismeri. Ebben részben ő maga sem teljesen vétlen, mert elsősorban a Toldi alkotójának tartotta magát, holott életművének hasonlíthatatlanul nagyobb fele a forradalom után született. Sokan tudjuk még róla, hogy Nagyszalontán született, azt már valószínűleg kevesen, hogy fiatal korában egy ideig vándorszínész is volt. Arany valahonnan a walesi történelem süllyesztőjéből ásta elő a sztrájkoló dalnokok történetét, amiből egy rendszerellenes költeményt alkotott: ennek köszönhetően a magyarok ma már jobban ismerik ezt a történetet, mint maguk a walesiek.
(1859-1929) Ő „a nagy mesemondó”, ahogy mindenki ismeri. Hat gyermeke volt, nem nagy csoda, hogy jól ment neki a mesélés. De volt újságíró és országgyűlési képviselő is. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv, amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak, tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfontosabb magyar mesekönyvek voltak. 1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és itt élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt az éppen kibontakozó romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora c. ifjúsági lapot is szerkesztette.
(1927-2006) Anyám könnyű álmot ígér, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Engedjétek hozzám jönni a szavakat: ritka az az író, aki több műfajban is kiemelkedőt alkot, márpedig Sütő András, a huszadik század második felének valószínűleg legfontosabb erdélyi magyar írója ilyen volt. Megítélése ugyanakkor szorosan összefügg a korral is, amelyben élt: műveiben nemcsak az olvasók, hanem a hatalom is nagyítóval kereste a kiszólásokat, utalásokat, így a kommunista rezsim be is tiltotta azok megjelentetését, de a rendszerváltás utáni történelem sem volt kegyes vele: februárban százezer embert hívott az utcára Marosvásárhelyen, egy hónappal később, a fekete márciusban az RMDSZ-székház ostromakor elvesztette bal szemét.
(1814-1875) A romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja, a báró Kemény família Erdély négyhatalmú feudális urai közé tartozott. Szemléletében és életművében egyszerre előremutató és visszahúzó. Az 1848-as szabadságharc forradalmi hangulata őt is magával ragadja, de nem bízott annak sikerében, ő volt a Békepárt egyik szellemi vezére. Visszahúzó hatású rögeszméje, hogy „a magyar nép nem forradalmi alkatú”. Ő alkotja meg a XIX. század legjobb magyar lélektani regényeit, a Zord időt és a Rajongókat. Nagy lépést tett a magyar realista regény megteremtésében. Az 1848-as forradalom bukása után nem hagyhatja el Pestet, röpirataiban keményen bírálja a bukott forradalmat.
(1907-1992) Francia eredetű, erdélyi családban született, tanárnak készült, de végül József Attila sorsához hasonlóan ez a pálya számára is meghiúsul. A második világháború után szovjet hadifogságba kerül és mivel hazatérése után nem hajlandó belépni a kommunista pártba, öt évre kiszorítják, csak 1953-ban tud elhelyezkedni. Szocialista író, de munkái élményszerűek. Regényei egyedi korábrázolást mutatnak, sajátos módon jelenik meg a műveiben az erdélyisége, az “átmeneti próza” különleges tehetsége. A munkáiban kivételes és egyben kibékíthetetlennek látszó elemeket igyekezett egységbe kényszeríteni több vonatkozásban is. Valamennyi hőse a saját érzékeinek vagy a környező világnak a kiszolgáltatottja.
(1885-1931) Gyűlöli a bürokráciát, az őröket, a militarizmust. Az első világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodik, ahol internálják, mint ellenséges ország állampolgárát, így öt évet tölt börtönben. Erről szól a Fekete Kolostor, amelyben ennek a történetét írja meg. Művében sikerül megteremtenie egy miniatűr társadalmat, amelyen keresztül megérthető a fogolytábor pszichológiája és hogy ez miként alakul ki az egyének és a csoportok kölcsönhatásából. Meg akarja érteni az őrök kegyetlenségét, annak anyagi és erkölcsi okát. A francia népet és kultúrát fogva tartása ellenére sem gyűlöli meg. A Tanácsköztársaság bukása után Kolozsváron telepedett le, az Ellenzék és a Helikon szerkesztője. A tiszta irodalom eszményét hirdette, transzilvanizmusa kiindulásában a román, szász és a magyar kultúra közös kiindulópontját kereste.
(1888-1944) "Egészen társtalan a magyar irodalomban ez a szeszélyesen csapkodó, zilált, mindig váratlan fordulatos hang, a gunyorosságnak, az egykettőre könnyekig szökő megindulásnak, az intuitív sziporkázásnak ez az állandó egzaltáltsága, amely akarva, nem akarva elragadja az embert" – írta Németh László Karácsony Benőről, akinek A napos oldal című regénye nem véletlenül lett a Transindex szlogenje, és készítettünk infografikát is belőle. Nem mintha többi regénye, drámái és novellái nem lennének ugyanennyire értékesek. A magyar irodalom egyik nagy vesztesége, hogy élete túl korán és méltatlan körülmények közt, Auschwitzban ért véget.
(1690-1761) Mikes kifejezetten széleskörű ismeretekkel rendelkezett. Amellett, hogy íródeák, kamarás, író és műfordító, kitartó emlékőrző és töltött káposzta-szakértő is volt. A magyar széppróza megteremtője, amely munkásságára a barokk nemesi irodalom és a francia műveltség hatott. Mindannak ellenére, hogy művei életében nem jelentek meg, számos francia vallási, egyháztörténeti, pedagógiai művet fordított le a Törökországi Levelek megírása mellett, amely az emigráció mindennapjaiba ad betekintést számos kultúrtörténeti jegyzettel kiegészítve, amelyek bizonyítják, hogy annyira szereti új lakhelye kulturális sokszínűségét, hogy nem feledheti szülőfaluját.
(1891-1945) Neki köszönhetően mind tudjuk, hogy súly alatt nő a pálma. A helikoni közösségi tagja jogi tanulmányok után lépett újságírói pályára. Először a Nagyváradi Napló, majd a Keleti Újság munkatársa lett és alapítótagja az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadónak. 1934-ben Független Újság címmel hetilapot alapít, majd 1940-ben Budapestre költözik és a Magyar Nemzet munkatársa lesz. A nyilasok családjával együtt letartóztatták, őt és feleségét megkínozták, majd Kun páter személyes parancsára a Liszt Ferenc téren kivégezték. Költészete kifinomult formába öltött értelmiségi líra, regényei az erdélyi élet mindennapjait ábrázolják. A két világháború közötti magyar irodalom demokratikus gondolkodású, kiemelkedő egyénisége volt.
(1909-1995) Műépítésznek tanult, de hallgatott teológiát is: református lelkészi képesítést szerzett 1933-ban. Az Ifjú Erdély egyik szerkesztője, az Erdélyi Fiatalok munkatársa és publikálni az Erdélyi Helikonban kezdett. A háborúhoz egyre inkább sodródó Európa szélsőségeseivel szemben az antifasiszta békemozgalomhoz csatlakozott és részt vett az Antonescu-diktatúra ellen folytatott aktív küzdelemben, miközben egyszerre volt a Korunk főmunkatársa és a Brassói Lapok tudósítója és publicistája, valamint a Déli Hírlap cikkírója Virág Miklós álnéven. Később az Utunk társszerkesztője, nagy szerepe van a marosvásárhelyi Székely Színház és a kolozsvári Magyar Opera megteremtésében. Koholt vádak alapján letartóztatták és hat éven át tartották fogva.
(1938-1976) A bukaresti Előre belső munkatársa, később az írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Első verse az Utunkban került publikálásra 1956-ban, első kötete 1962-ben jelent meg, amitől kezdve egész haláláig jelen volt az irodalmi életben. Művei legfontosabb irányelve az egzisztencializmus, de nem a rezignált létmegélés formájában, hanem az emancipatív mély humanizmus képében, amelyet magáénak vallott és amely legalább annyira táplálkozott filozófiai műveltségéből, mint gyerekkora bibliás kötelességerkölcs-alapú neveltetéséből.
(1922-2007) Déry Tibor-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett író és pszichológus. Neki köszönhető a Magyar Hospice Mozgalom megalakulása. A második világháború ideje alatt a szovjet katonák kínzásának volt kitéve, ami egész életére rányomta bélyegét. Műveiben sokat foglalkozott a halál problémakörével, 1991-ben az Asszony a fronton című regényét az év könyvének titulálták. Ezen művei mellett további ismeretségre tett szert a gyerekpszichológia területén, ahol mindmáig alkalmazzák az általa felállított játékdiagnosztikai módszereket, amelyek a gyermeki világ megismerését segítik elő.
(1933–1995) Kossuth-díjas író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, valamint 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja. Élete során az Ifjúmunkás, az Előre majd az Utunk című lapnál is dolgozott. 1957-ben az állam és közrend elleni felbujtás vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei után könyvtárosként dolgozott, majd Magyarországon telepedett le ahol, a Nemzeti Színház dramaturgja volt, ezt követően az Erdélyi Magyarság című lap szakértőbizottságának elnöke lett. Halála után a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották.
(1880-1918) Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. 1880-ban született Nagykárolyban, Budapesten szerzett tanári oklevelet az Erzsébet Leányiskolában. 1912-ben jelent meg első nagyregénye, a Színek és évek, amelyben elsősorban az asszonyi sors, a nő elnyomása foglalkoztatta. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt, amelyben a zárdában töltött éveket idézi fel, 1917-ben adták ki.
(1843-1910) Gyarmathy Zsigmondné Magyargyerőmonostoron született 1845-ben "Kalotaszeg Nagyasszonya". Híres néprajzi gyűjtő, az 1885. évi budapesti Általános Kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát. Az uralkodócsalád népi kultúra iránt érdeklődő tagjai sorra vásároltak tőle népművészeti tárgyakat. Újra rávette a kalotaszegi nőket a varrásra, így munkássága háziipart teremtett, ismerté téve a kalotaszegi varrottast. Kitűnő „üzletasszonynak” is bizonyult, nemzetközi kiállításokon vett részt Brüsszelben, Bécsben, Londonban. 1910-ben hunyt el. Az őt ábrázoló szobor megtekinthető a kolozsvári botanikus kertben.
(1901-1984) “Kisebbség csak humanista politikát vallhat magáénak.” Kacsó Sándor a helikoni munkaközösség tagja volt, az ún. székely írócsoporthoz tartozott. A Brassói Lapok, a Falvak Népe és a Romániai Magyar Szó főszerkesztője is volt. Szépprózai írásainak erőteljes erkölcsi, társadalmi mondandója van, elbeszéléseinek nemritkán balladai fogantatású hősei realista, naturalista ábrázolású konfliktusok szorításában nőnek szimbolikusan naggyá. Regényei a két világháború közötti életforma csődjét példázzák. Publicisztaként és íróként is a fasizmus és sovinizmus elkötelezett ellenzője, aki hitt az együttélő népek egymásrautaltságának és barátságának szükségességében. 1947-51 között a Magyar Népi Szövetség elnöke volt.
(1932-2002) Az erdélyi magyar irodalom egyik legfontosabb regénye a Zokogó majom. Bálint Tibor önéletrajzi ihletésű nagyregényről így írt még megjelenése évében, 1969-ben Kántor Lajos: „A Zokogó majom szerzője nem kozmetikázza múltját, taszításaival és vonzásaival nevelő környezetét: bevallottan egy lumpenproletár világot ír meg - mint ahogy azt írta korai novelláiban.”. Az első Forrás-nemzedék első hangos sikerét arató író nagy erénye “a hősiséget ritkán ismerő kisemberek előtérbe állítása, akik fölött bizony elzúg a történelem.” Bár karrierjének meghatározó pontja a Zokogó majom, nem csupán ezért került listánkra: novellái, gyerekkötetei (nekünk a Robot Robi kalandjai a kedvencünk), íróportréi, illetve nagyregénye két folytatása további okok arra, hogy Erdély nagyjai közé soroljuk.
(1794-1865) Uraim, le a kalappal! – így fogadta a kritika Jósika Miklós első regényét, az Abafit, amelynek 1836-os megjelenésével gyakorlatilag megszületett a magyar romantikus regény. A tordai születésű Jósika egészen Jókaiig a legnépszerűbb magyar regényíró volt, bár, miután az 1848-as forradalomban vállalt szerepe miatt halálra ítélték, emigrálnia kellett, és történelmi regényei egy részét Brüsszelben írta, és Magyarországon csak név nélkül jelenhettek meg. Temetésén Jókai mondott fölötte gyászbeszédet, rámutatva, hogy Jósika volt a kezdet, tőle lépett tovább az egész magyar regényirodalom.
(1845-1914) Pedagógus, a magyar nőnevelés vezéregyénisége. 1845-ben született Párizsban. 1880-ban Kolozsvárra hívták, az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójaként 25 évig tevékenykedett. Elnöke a Teleki Blanka-körnek és a Kolozsvári Állatvédő Egyesületnek. Számos tankönyvet és pedagógiai értekezést írt. 1914-ben hunyt el Kolozsváron, 1941–1964 között a jelenlegi Arany János utca az ő nevét viselte.
(1897–1966) A legismertebb székely író. Stílusát humor és könnyed költőiseg jellemzi. A nemzetek közötti együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette, és minden nemzet tagját egyenrangúnak tartotta – Erdély évszázadai erre is megtanították. Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak, és ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. Az író a színpadon is újításra törekedett: a naturalista dráma után a mesét és a költészetet állította a középpontba.
(1888-1969) Kossuth-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar próza kiemelkedő alakja. Eredetileg festőnek készült, de apai nyomásra jegyzőgyakornok lett. Első novelláját Csöndes emberek címmel pénzgondjai enyhítésére írta, azonban Osvát Ernő felfigyelt tehetségére és így jelenhetett meg első írása 1910-ben a Nyugat-ban. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, olasz fogságba esett és csak 1919-ben került vissza Magyarországra. Élményeit a Viszontlátásra, drága című regényében írta meg, amely máig a háborúellenes irodalom kiemelkedő darabja. 1918-as írásaitól kezdve rokonszenvezett a forradalommal és a kommunizmussal, ezért a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte, amelyeknek öngyilkossági kísérlet lett a vége.
(1901-1975) Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, esszéista, drámaíró, az Iszony szerzője, 1998 óta a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Bölcsésznek készült magyar-francia szakon tanult, de 1920-ban átiratkozott az orvoskarra és 1925-ben fogorvosi diplomát szerzett. 1925-ben a Nyugat novellaíró pályázatán a Horváthné meghal című írásával első díjat nyer. Számos helyen publikált, többek közt a Nyugatban, a Protestáns szemlében, a Társadalomtudományban, az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben is. 1932 és 1937 között saját maga által írt és szerkesztett lapot működtetett Tanú címmel, miközben a Válasz társszerkesztője is volt.
(1903-1971) Legnagyobb alkotása a Helikon közösség, amelyet 1926 nyarán hívott össze első alkalommal a marosvécsi otthonába. Olyan romániai magyar íróknak volt mecénása ezáltal, mint Kuncz Aladár, Tamási Áron, Karácsony Benő, Berde Mária és még sokan mások. Íróként szerepelt a Tizenegyek antológiájában, amely az impériumváltás utáni erdélyi új magyar nemzedék első öntudatos, generációs megmozdulása volt. Fontos szerepe volt az erdélyi színjátszás megszervezésében, igazgatta a Kolozsvári Nemzeti Színházat, részt vett a marosvásárhelyi a Székely Színház megszervezésében.
(1890-1981) Vajdasági származása ellenére 51 éven át Marosvásárhelyen élt és alkotott. Tevékeny résztvevője az 1918 után önállóan kialakuló erdélyi magyar irodalmi életnek. 1926-tól rendszeresen jelen volt a marosvécsei helikoni találkozókon. A néptestvériség gondolata vezette a magyar őszirózsás forradalom radikális táborába, és írói pályáján a szociális haladás szószólója is lett. A rejtett önéletrajznak tekinthető Tibold Márton (1937) c. regényről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a svábból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál.
