Kós
Károly

#1

építész
Kós Károly


Kós Károly a második fordulóban Bolyai Jánost, a leghíresebb magyar matematikust utasította maga mögé, ezúttal pedig a nagy mesemondóval szemben kell bizonyítsa népszerűségét. De a jelek szerint minden esélye megvan rá, hogy ő legyen a legnépszerűbb erdélyi magyar.

Sokszor feltettem magamnak a kérdést az elmúlt húsz esztendőben, mi, illetve ki kellett ahhoz, hogy az építész Kós Károly bekerüljön a legnagyobbak adattárába?

Anthony Gall, az ausztráliai ír származású építész diák volt még, amikor a kilencvenes évek elején úgy csodálkozott rá Kós Károly építészeti munkásságára, hogy abból hamarosan doktori dolgozatát is megírta. Így lett Anthonyból budapesti lakos, egyetemi tanár és magyar családfő. Sztánán, a Varjúvárnál kötött jegyességet jövendőbeli budapesti feleségével. Bejárta valamennyi helyszínét a Kós Károly épített örökségének, felkutatta a legtöbb levél és tervtárát a Kós hagyatéknak, elkészítette az első átfogó Kós Károly építészeti vándorkiállítását és a kétnyelvű (magyar-angol) építészeti albumát.

Így lett a XXI. század elején újra felfedve Kós Károly szellemisége a nagyvilág előtt, terveinek és megvalósított épületeinek tükrében.

Tornyokban élt és gondolkodott, még a nagyszebeni elemi iskolás korától kezdve. Annak idején a szülői fészek a Riskása utca 9. számú ház udvari traktusában egy középkori vártorony-hálószobájából és a várfalra épült reneszánsz nappaliból állt. Ennek ars poétikája az alkotó építész sztánai otthona és műterme. Az újraálmodott tornyainak tömege és szimbolikája folyamatosan védelmezik a vallást (templomait), az oktatást (iskoláit), a kultúrát (a székely nemzeti múzeumot) középületeit és a budapesti állatkert valamennyi lakóját (a bivalyok házát, a zsiráfét, a sokszínű madarakét... )

Talán ezeknek a XX. századi tornyainknak köszönhetjük, hogy még mindig vagyunk és hogy még van reménységünk a XXI. században?  (A teljes méltatás itt olvasható)

Guttman Szabolcs, műemlékvédő építész

Benedek
Elek

#4

író
Benedek Elek


„A nagy mesemondónak” a második forduló párbajában Kőrösi Csoma Sándorral szemben is sikerült győznie, bár a verseny meglehetősen szoros volt. Most, ez elődöntőben a játékunk eddigi legnépszerűbb jelöltjével, Kós Károllyal kell szembenéznie. Vajon ki szerez több támogatót?

Be­ne­dek Elek örök­sé­gé­nek elsősorban egy vo­nu­la­tá­ra hív­nám fel a fi­gyel­met: pá­lyá­ja kezdetétől na­gyon tu­da­to­san for­dult a gyer­mek és a nép fe­lé. Képviselőházi szűzbeszédétől, amely a jó gyer­mek- és if­jú­sá­gi köny­vek ki­adá­sá­nak tá­mo­ga­tá­sá­ról szólt, a Ma­gyar me­se- és mon­da­vi­lá­gon át min­den al­ko­tá­sát egyet­len cél szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­ta: a job­bágy­fel­sza­ba­dí­tás óta ro­ha­mo­san hát­tér­be szo­ru­ló ha­gyo­mányos fa­lu­si és a vá­ro­si pol­gá­ri mű­velt­ség ér­té­ke­i­nek egy­mást termé­ke­nyí­tő ha­tá­sá­ban vél­te meg­ta­lál­ni a kor­sze­rű ma­gyar mű­velt­ség for­rá­sát. Nem egy­szer­re, fo­ko­za­to­san jött rá, hogy kár par­la­gon hagy­nia nép­me­sei tu­dá­sát, mesé­lő­kész­sé­gét, s az élőbe­széd for­du­la­ta­i­val fo­ko­za­to­san, de na­gyon ered­mé­nye­sen egy­sé­ge­sí­tet­te, ma­gya­ro­sí­tot­ta, vagy ha úgy tet­szik, egye­ne­sen szé­ke­lye­sí­tet­te a 19-20. szá­zad for­du­ló­já­ra a köz­nyel­vet.

Miért tartom fontosnak ma is kézbe venni Benedek Elek írásait, intő szavára figyelni? Sokat és mégis nagyon keveset változott a világ az elmúlt száz év alatt. Ha csak arra gondolunk, hogy a történelem zsákutcába kényszerítette nemcsak szűkebb pátriánkat, de az egész középkelet-európai térségben lakókat, s a gazdasági élet a maga vadkapitalizmusra emlékeztető módszereivel a kiegyezés korabeli állapotokat juttatja eszünkbe. A mai írónak, újságírónak kell ismét felvállalnia a társadalom lelkiismerete szerepét, akárcsak Benedek Elek a maga korában. Ma is vannak mandátum vigécek, s a korrupció elképzelhetetlen méreteket ölt, a társadalom jelentős része leszakad, a napi megélhetés válik kérdésessé. Milliók vándorolnak munkát keresni szerencsésebb csillagzat alatti országokba. A Halljátok, emberek! című cikkét akár ma is megírhatná az író, s válogathatna, hogy vitriolba mártott tollával a csaló, a tartótiszt, a pufajkás vagy a besúgó állami vezetőket vegye-é célba? (A teljes méltatás itt olvasható)

Szabó Zsolt, irodalomtörténész

Márton
Áron

#2

egyházi vezető
Márton Áron


Bartók Bélával folytatott párharcában fölényesen győzött, szinte kétszer annyi támogatót szerezve, és a második fordulóban a legtöbb lájkot kapva. Ezzel bekerült az elődöntőbe, ahol az ellenfele az egyik legkedveltebb székely író lett.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök a 20. századi egyetemes magyar egyháztörténet emblematikus alakja. A földműves székely családból származó Márton fiatalon átélte az első világháborút és a történelmi Magyarország széthullását. Szocializációját és világnézetét meghatározta az a román nemzetállami törekvésekből származó hátrányos megkülönböztetés, ami erdélyi magyarokat és különösen a tömbben élő, zömében katolikus székelységet érte.

Az 1933-tól megjelenő Erdélyi Iskola című folyóirat társszerkesztőjeként Márton Áron átfogó nevelési programot indított útjára. Az alapgondolatot az a "népszolgálat"-nak nevezett szellemi áramlat adta, az egyén társadalmi értékét a közösségért végzett munka határozza meg. Úgy püspökké választása (1939) előtt, mint azután 1980-ban bekövetkezett haláláig, Márton püspök hívei között élt és alkotott, mint "kisebbségi ember". Amikor 1940-ben a második bécsi döntés következtében Erdély északi fele ideiglenesen visszakerült Magyarországhoz, Erdély püspöke szolidaritást vállalt dél-erdélyi katolikus magyar lakosságával, és román állampolgár maradt. Gyulafehérvárról igazgatta az egyházmegyét, konfliktusokat vállalva úgy a román, mint a magyar hatóságokkal. 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott beszédében elítélte a zsidók üldözését, és emberiesség felmutatására szólította fel a hívőke.

A második világháború után Márton püspök magyar hazafiként nem tudott beletörődni Erdély ismételt elvesztésébe, 1947-ig ellenezte az új közjogi berendezkedést és támogatta a székelység Magyarországra történő, papíron maradt magyar áttelepítési terveket is.  (A teljes méltatás itt olvasható.)

Stefano Bottoni, történész

Tamási
Áron

#6

író
Tamási Áron


A második fordulóban az eddigi játékunk egyetlen olyan versenyzője lett, aki fordítani tudott az eredeti álláson: 6. helyezettként győzte le a 3. helyen álló Arany Jánost. Tegyük hozzá, hogy a verseny közöttük végig nagyon szoros volt. Az elődöntőben most Márton Áronnal kell megvívnia, és biztosak vegyünk benne, hogy nagyon nehéz döntés lesz mindenkinek.

Megyek az utcán, szembejönnek az emberek, nézem őket, gyertyaszínűek-e. Ha Tamási nem írta volna le valahol, hogy a városi ember gyertyaszínű is lehet, eszembe se juthatna ezt figyelni. Tamásinál nyelve lesz a nézésnek.

Ha Tamási, akkor egy kicsit mindig Ábel a rengetegben is. Szoktak bölcs öregembereket úgy ábrázolni, hogy ülnek egy hegy tetején és meditálnak. Ábelben már eleve van valami egy bölcs öregemberből, akit időnként meglátogat lentről a világ, elbeszélgetnek egymással. Ábel bölcsességének legfontosabb része ismét nyelvi: ahhoz, hogy felnőtté váljon, körbe kell majd járnia az országot, majd Amerikát is, és visszatérnie, de arról, hogy milyen ereje van a nyelvnek, már kamaszként is mindent tud: tud hallgatni, tud a látszólagos hatalmú, de saját hatalmuk önhittségében élő emberekkel bánni, tud felvidítani és vigasztalni, tud meghökkenteni és konfliktust oldani. Egy hegytetőn, egyedül ismerkedni az élettel egyszerre félelmetes és megnyugtató, főleg ha az odalátogató világgal való társalgásból az derül ki, hogy mindaz, amire a lényeget tekintve szükség lesz a későbbiekben, már megvan otthonról.

Tamási úgy székely, hogy egyszerre látja a székelyt kívülről és belülről is. Ismeri az apró részleteket, s a világlátott ember szemével rálát a magától értetődőnek tartott, de valójában a körülményeknek kiszolgáltatva épp úgy alakult dolgokra. Van egy szemvillanás, amit Tamásihoz képzelek, amint valahol a nagyvilágban egy másik székellyel találkozik, és felismerik egymásban az egyszerre kívülről és belülről látót.

Balázs Imre József, irodalomtörténész


Támogatónk: