(1883- 1977) Az 1920 utáni erdélyi szellemi élet kiemelkedő alakja, nem csak egyszerű építész, hanem a kulturális élet építője is. Első meghirdetője a transzilvanizmusnak, a három nemzet békés együttélésének, az erdélyiség tudatosításának. A háború után sem akart elhagyni Erdélyt, inkább nyomdagrafikusnak tanult. Egyik alapítója volt az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatának, az Erdélyi Szépmíves Céhnek, és tagja a Helikon közösségének. A Kiáltó Szó röpiratával a magyar politikai élet megszervezésére törekedett. Az ő tervei szerint készült a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és újították fel Mátyás király szülőházát Kolozsváron. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra és az erdélyi népművészet ihlette.
(1968-2013) A Hópárduc a Békás-szorosban kezdte a hegymászást és végül a világ 14 nyolcezres csúcsa közül 10-et mászott meg. Első magyarként jutott fel a Föld legmagasabb csúcsára, a Mount Everestre. 2010-ben súlyos balesetet szenvedett, a további mászókarrierje érdekében jobb lábát térd alatt amputálni kellett Ezt követően még két újabb nyolcezres csúcsot hódított meg. Utolsó expedíciójában, 2013. május 20-án Kis Péterrel elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a feljutás túl sok időt és energiát vett igénybe, a visszaereszkedés során Erőss Zsolt társával együtt életét vesztette.
(1896-1980) Földműves családba születik Csíkszentdomokoson, iskolái a szülőfalujától egészen a gyulafehérvári kisszemináriumig vezették, ahol 1915-ben érettségizett. Az első világháború több frontján is harcolt, ahonnan hazatérve önálló gazdálkodásba fogott. 1920-ban jelentkezik a papneveldébe Gyulafehérvárra, ahol később mindenki pozitívan nyilatkozott róla és népszolgálati tevékenységéről. A második világháború közeledte heves tiltakozást váltott ki belőle és beszédeiben a zsidók deportálása ellen emelt hangot. A háború után szembekerült a román állammal, ami letartóztatásához vezetett. Fogsága egészen 1955-ig tartott, ám egy évvel később ismét letartóztatták, ami után tizenegy évig nem hagyhatta el a püspöki palotát.
(1580-1629) Erdély történetének egyik legjelentősebb, legnagyobb formátumú uralkodója, akinek köszönhetően a fejedelemség gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben is a híres aranykorát élhette. Az oszmán birodalom támogatásával hatalomra került fejedelem roppant népszerűtlen helyzetből indulva alkotta meg életművét: fejlesztette a kézműves part, kiaknázta az erdélyi bányakincseket, fellendítette a kereskedelmet, Gyulafehérváron főiskolát is alapított, udvara az ország tudományos és művészeti életének fellegvára lett. Rendkívül aktív külpolitikát folytatott, a Habsburgok ellenében csatlakozott a harmincéves háborúhoz, amiben Magyarország újraegyesítésén dolgozott. 1620-as besztercebányai országgyűlés magyar királlyá is megválasztotta, amiről később le kellett mondania.
(1817-1882) Mindenki a Toldiról ismeri. Ebben részben ő maga sem teljesen vétlen, mert elsősorban a Toldi alkotójának tartotta magát, holott életművének hasonlíthatatlanul nagyobb fele a forradalom után született. Sokan tudjuk még róla, hogy Nagyszalontán született, azt már valószínűleg kevesen, hogy fiatal korában egy ideig vándorszínész is volt. Arany valahonnan a walesi történelem süllyesztőjéből ásta elő a sztrájkoló dalnokok történetét, amiből egy rendszerellenes költeményt alkotott: ennek köszönhetően a magyarok ma már jobban ismerik ezt a történetet, mint maguk a walesiek.
(1814-1849) Ki ne ismerné az 1848-49-es szabadságharc legnagyobb háromszéki alakját, az ágyúöntő Gábor Áront? Hősi halála pillanatától kezdve emlékiratok és művészeti alkotások örökítik meg az életét. Tenni akaró, újító szemléletű ember, akivel gyakran úgy gúnyolódtak, mint egy olyan eszelőssel, aki megvalósíthatatlan dolgokon töri a fejét. A magyar szabadságharc erdélyi küzdelmeinek egyik legfontosabb alakjaként teljes vagyonát pénzé tette, hogy támogassa a szabadságharcot, és ágyúkat tudjon önteni a honvédség számára. A csatamezőn vesztette életét, amikor a kökösi ütközetben az orosz tüzérség ágyúgolyója eltalálta.
(1859-1929) Ő „a nagy mesemondó”, ahogy mindenki ismeri. Hat gyermeke volt, nem nagy csoda, hogy jól ment neki a mesélés. De volt újságíró és országgyűlési képviselő is. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv, amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak, tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfontosabb magyar mesekönyvek voltak. 1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és itt élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt az éppen kibontakozó romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora c. ifjúsági lapot is szerkesztette.
(1927-2006) Anyám könnyű álmot ígér, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Engedjétek hozzám jönni a szavakat: ritka az az író, aki több műfajban is kiemelkedőt alkot, márpedig Sütő András, a huszadik század második felének valószínűleg legfontosabb erdélyi magyar írója ilyen volt. Megítélése ugyanakkor szorosan összefügg a korral is, amelyben élt: műveiben nemcsak az olvasók, hanem a hatalom is nagyítóval kereste a kiszólásokat, utalásokat, így a kommunista rezsim be is tiltotta azok megjelentetését, de a rendszerváltás utáni történelem sem volt kegyes vele: februárban százezer embert hívott az utcára Marosvásárhelyen, egy hónappal később, a fekete márciusban az RMDSZ-székház ostromakor elvesztette bal szemét.
(1784-1842) Az egyik leghíresebb székely, akit Keleten is ismernek. Az ujgur elmélet Nagyenyeden és Güttingenben keltette fel az érdeklődését, ami után elhatározta, hogy felkutatja a magyar nép őseit. Regényes körülmények között jut el Tibetbe, ahol aztán élete hátralévő, leginkább aszkéta körülmények részét tölti. Munkássága révén új távlatok nyíltak meg a nyelvkutatás előtt, megalkotta a a Tibeti-Angol szótárat, és a nyugati kultúra számára is megnyitotta a világot a buddhizmus előtt. Munkásságának a tibetológusok örülnek a legjobban. Legnagyobb erénye, hogy fiatalkori tervétől senki nem tudta eltántorítani. 20 nyelven írt és olvasott.
(1907-1938) Verseinek többsége vidám, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság jegyében íródtak. Írták már róla, hogy a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije. Binder Jenő Emilként született Szatmárnémetiben, de rövid élete jelentős részét Kolozsváron töltötte. Már nagyon korán költőnek készült, Benedek Elek fedezte fel tehetségét. Számos erdélyi folyóirat munkatársa volt, de jelentős közéleti szerepet is vállalt. Súlyos szívbetegségben szenvedett, ezzel hozható összefüggésbe korai halála is. A Házsongárdi temetőben nyugszik.
(1897–1966) A legismertebb székely író. Stílusát humor és könnyed költőiseg jellemzi. A nemzetek közötti együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette, és minden nemzet tagját egyenrangúnak tartotta – Erdély évszázadai erre is megtanították. Elbeszélésben, regényben, drámában, publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélésben tartják a legnagyobbnak, és ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. Az író a színpadon is újításra törekedett: a naturalista dráma után a mesét és a költészetet állította a középpontba.
(1829-1890) Néprajzi gyűjtő, író, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, és nem utolsó sorban közismert nevén, ami mindmáig fennmaradt, ő „a legnagyobb székely”. Itthoni munkásságát hosszas utazások előzték meg, bejárta a Közel-Keletet, eljutott Kis-Ázsiába, ahol a görög kultúrát tanulmányozta, majd a Keleti utazás címmel jelenteti meg hatkötetes könyvét. 1859-ben tért haza, bejárta Székelyföld minden egyes zugát, és kiadta a Székelyföld leírása című, hatkötetes összeállítást. Műve mai napig meghatározó Székelyföld történetében, az írás mindmáig erősíti a székelység történeti és történelmi, valamint hovatartozási ismereteit és tudását.
(1881-1945) Nagyszentmiklóson született, ahol zeneszerető családban nevelkedett. Igazi lángelme, művészete az egyetemes zenekultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Bartók szerzeményei megújították a komolyzene nyelvét. Folklórkutatásai következményeként a népzenei nyelv teljesen beépült zenéjébe, és nem csak azokba a műveibe, amelyekben kifejezetten a népzene van előtérben. Erdélybe is rendszeresen visszatért népdalokat gyűjteni, de Afrikában is járt ilyen céllal. Az erősen individualista, disszonáns hangzások, melyek mögött egyre erőteljesebb parasztzenei hatások is hallhatóak, műveinek egyre jellegzetesebb stílust adtak. 1911-es operáját, A kékszakállú herceg várát először nem is akarták bemutatni, csak 1918-ben kerülhetett az Állami Magyar Opera színpadára - ekkora már a nagyközönség is elismerte tehetségét.
(1443-1490) 1458 és 1490 között Magyarország királya, aki a hollós (corvinus) nevet a Hunyadi család hollót ábrázoló címeréről kapta. Uralkodói tevékenysége már kortársai körében is vitatott volt, méginkább a későbbi történetírók megítélésében. Az egyik nézet szerint elhanyagolta a török veszélyt és értelmetlen nyugati hadjáratokra pazarolta az állam erejét, a másik nézet szerint viszont előrelátó uralkodóként felmérte, hogy képtelen egyedül szembenézni a török hadsereggel. Maga mellé állította az uralkodáshoz szükséges társadalmi erőket és mesterkommunikátor volt, aminek következtében Mátyás „az igazságos” néven híresült el.
(1802-1860) Mindmáig a legnagyobb magyar matematikus, az abszolút vagy nemeuklideszi geometria megalkotója, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára. Fő műve, amely ennek a forradalmian új geometriának a leírása, az apja által szerkesztett ismeretterjesztő könyv függelékeként jelent meg. Innen a címe, az Appendix. Emellett jelentősek a komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai, amelyek csak kéziratban, publikálatlanul maradtak fenn, csak későre dolgozták fel, így a tételek manapság az újra felfedezőiknek (és publikálóinak) a nevét viselik. Egy fennmaradt kézirattöredéke azt sejteti, hogy zseniális előrelátással felismerte a gravitációs erőtér és a geometriai térszerkezet összefüggését. Hadmérnökként is elismerték.
(1877-1919) Már az általános iskolai magyar órákon megtanultuk legalább A magyar Ugaron c. versét, hogy aztán középiskolában megismerkedjünk a Góg és Magóg fia vagyok én-nel, a Héja-nász az avaron-nal vagy az Új Vizeken járok-kal. Ady alap, akkor is ismerjük a sorait, ha nem is tudjuk, hogy ő az. A magyar költészet megújítója, a szimbolista költészet nagyágyúja, a magyar önostorázás titánja, a meg nem értett zseni, aki előre látja a szomorú jövőt, a legnagyobb Egó. És nem mellesleg a magyar politikai újságírás egyik legnagyobbja is.
