Barabás Miklós

festő
Barabás Miklós


(1810-1898) A magyar biedermeier festészet egyik legkiválóbb mestere. A háromszéki Márkusfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon elkezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákévei alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott. Bukarestben is ismerték, de első sikerét Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki művészetéből megélt, és számos jeles magyar személyiséget megfestett. Bámulatos volt  a vizuális memóriája, azt mesélik róla, egyszer harminchét év távlatából készítette el valaki portréját.

Mattis-Teutsch János

festő
Mattis-Teutsch János


(1884-1960) A romániai avantgarde és modern festészet kiemelkedő alakja és előfutára is egyben. Budapesttől Münchenen keresztül egész Párizsig folytatta tanulmányait, amelyek során munkássága az art nouveau-tól a posztimpresszionizmuson keresztül egészen a fauveizmusig kalandozott el, majd végül az expresszionizmus Híd és Kék Lovas csoportjainak elveit alkalmazta saját művein. Legismertebb festménysorozata a Lélekvirágok című, azonban élete vége felé, különösen lánya halála után a szocreál fele fordul és sztahanovista jeleneteket fest, részben annak következményeként is, hogy korai munkásságát propaganda támadások érik a rendszer irányából.


Nagy Imre

festő
Nagy Imre


(1893-1976) Csíkzögödi festőművész, tanulmányai a budapesti Képzőművészeti Akadémián végezte, majd ezt követően hazaköltözött Erdélybe és hazája szépségeit örökíti meg. Állandó lakhelyévé Kolozsvár válik, szülőfalujába mindig visszatér ihletett szerezni és feltöltődni. Munkássága elismeréséül több díjban is részesítik, mint például a Zichy Mihály grafikai díjban, továbbá a Magyar Képzőművészeti Országos Szövetségnek tiszteletbeli tagjává választják. 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazzák. 

Berde Amál

festő
Berde Amál


(1886-1976) A festőművész 1886-ban született Kackón, tanulmányait Nagyenyeden kezdte, majd a kolozsvári tanítóképzőben folytatta. Művészeti oktatásban Münchenben és Nagybányán részesült. Jól ismerte Torockó, Kalotaszeg és Székelyföld népművészetét, számos festményén megörökítette e vidékek jellegzetességeit. Festményei budapesti, debreceni és marosvásárhelyi képtárakban tekinthetők meg. 1976-ban hunyt el Kolozsváron.


Gyárfás Jenő

festő
Gyárfás Jenő


(1857-1928) Pesten tanult, Az első fog című képét a müncheni nemzetközi kiállításon mutatta be 1880-ban. Ugyancsak ez évben festette nagyszerű portréját, a Karlovszky Bertalan arcképét. Ezután hazatért szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre, és itt készült el élete fő művével, az Arany-ballada alapján alkotott Tetemrehívással. 1881-ben a Műcsarnok tárlatán társulati nagydíjjal jutalmazták. Sikerei dacára sem Magyarországon, sem Bécsben nem vették képeit. 1880-ban visszavonult Sepsiszentgyörgyre, ahol rajztanárként működött, és főleg portrékat festett, például Kossuth Lajosról, Erzsébet királynőről és I. Ferenc Józsefről. Műveit a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Bortnyik Sándor

festő
Bortnyik Sándor


(1893-1976) A marosvásárhelyi református kollégium tanulója volt, reklámgrafikával kezdett foglalkozni. Budapestre költözzött, ahol 1913-ban beiratkozott a Rippl–Rónai–Kernstok–Vaszary által vezetett szabadiskolába.Kassák Lajos első követőinek egyike, linómetszetei már 1918-tól megjelentek a Ma c. folyóiratban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, itt készült az a grafikai mappa, amelyet Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartott. 1922-ben szakított Kassákkal, Weimarba költözött, ekkoriban került kapcsolatba a Bauhaus elveivel. Hazatérése után a Zöld Szamár avantgárd színház alapító tagja, írója, díszlettervezője lett. 1928-ban iskolát nyitott, tanítványai között volt Victor Vasarely is.


Hollósy Simon

festő
Hollósy Simon


(1857-1918) Hollósy Simon a Nagybányai Művésztelep megalapítójaként nemcsak festőként, hanem tanítóként is jelentős. Münchenben is tartott fenn magániskolát, de a jelentősebb a nagybányai tevékenysége, ahol akkora mesterré nőtte ki magát, hogy amikor kenyértörésre került sor a csapatban, akkor 1902-ben Fenyődre vele tartott számos alkotó. Hollósí festőként nem volt túl termékeny, de komoly szerepe volt benne, hogy a modern irányzatok meghonosodtak Magyarországon. Korai éveiben a realizmus és naturalizmus, később a plein air jellemzi. Az akadémiai stílussal való szembenállása, oktató tevékenysége, konfrontatív természete haláláig jellemezte.

Réti István

festő
Réti István


(1872-1945) A nagybányai festőiskola első mestere, Hollósy Simon mellett ért igazi nagy festővé, és a Művésztelep egyik meghatározó alakjává. Barátságuk túlmutatott a hagyományos mester-tanítvány viszonyon, hiszen Réti 1893-ban már fő művel jelentkezett. Így 1896-ban tevékeny szerepet játszott a müncheni festőkolónia Nagybányára költözésében és a letelepedés megszervezésében. Hollósy távozásakor, 1902-ben a frissen megalakult szabadiskola vezetője lett. 1912-ben a jubiláris kiállítás szervezője, rendezője volt. A művésztelep kritikusaként, teoretikusaként és krónikásaként folyamatosan publikált, posztumusz kötete szubjektív mozzanatai ellenére a művésztelep történeti értékelésének alapját vetette meg.



Támogatónk: