Harag György

rendező
Harag György


(1925-1985) A színpad mágusának nevezték, a magyar színjátszás egyik legnagyobb egyénisége. Fiatalkorában a vándortársulatok bűvölték el, bár nagyon hamar kijelentette, hogy rendező szeretne lenni. 1944-ben családjával együtt deportálták, túlélte Auschwitz, Mauthausen és Ebensee borzalmait. Hazatérése után elvégezte a kolozsvári színiakadémiát, majd rövid időn belül társulatot alapított Nagybányán, amelyet később Szatmárnémetibe költöztettek. 1975-ben rendkívüli sikersorozat vette kezdetét karrierjében, olyan darabokkal írt színháztörténelmet Kolozsváron, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán vagy a Káin és Ábel.

Janovics Jenő

rendező
Janovics Jenő


(1872-1975) Ha egy rendező mozgóképet visz egy színházi előadásba, abban manapság nincs semmi meglepő. Csakhogy Janovics Jenő ezt 118 éve csinálta meg Kolozváron. Nem elég őt a színházigazgató, színész és rendező dobozokba beszorítani, hiszen ő leginkább szervező volt. Fontos szerepe volt a kolozsvári Nemzeti Színház építésében és a nyári színkör színházzá alakításában – ez utóbbi a Kolozsvári Magyar Opera otthona. Az első világháborút előtti években megalapította Erdély első filmstúdióját „Mozifalván”, azaz Szászfenesen. Janovics Jenő nélkül sem a kolozsvári színjátszás, sem a magyar film nem lenne ma az, ami, épp ezért szomorú, hogy a ’30-as években zsidó származása miatt mellőzték, és csak 1945-ben térhetett vissza rövid időre a színház élére.


Szőts István

rendező
Szőts István


(1912-1998) 1942-ben robbant be a világ filmművészetébe a korabeli sémákat semmibe vevő Emberek a havason című filmjével. A magyar szakma fanyalogva fogadta, mégis benevezték a  Velencei Filmfesztiválra, ahol kitörő lelkesedéssel fogadják, és a művészeti fődíjjal tüntették ki az egyszerű embereket, életszerű párbeszédekkel szerepeltető, a természetben forgatott filmjét. A magyar filmtörténet egyik nagy vesztesége, hogy életműve a 20. századi történelem árnyékában nem teljesedhetett ki. Meghiúsultak a román-magyar megbékélés elősegítésére készített filmtervei, például Sadoveanu Baltájából sem forgathatott. 1957-ben a Velencei Filmfesztiválra kísérte el a Melyiket a kilenc közül? című rövidfilmjét, ahonnan már nem tért többet vissza Magyarországra. 


Támogatónk: