(1902-1959) Aradon született minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár, igazi fenegyerek, a magyar mozitörténelem legnagyobb sztárja. Vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás, olyan örökzöld alkotásokkal, mint A kék bálvány vagy a Hyppolit, a lakáj. A bajusza ikonikus rangra emelkedett, férfiak százai kérték borbélyoknál a Jávor-bajuszt, és emellett a kor valódi popsztárja is volt, ugyanis tudott és szeretett is nótázni. Életét nevezhetnénk igazi kalandregénynek, mások szerint egy sármos botrányhős volt. Igazi különc, aki soha nem állt be semmilyen sorba, még akkor sem, ha azzal az életét kockáztatta.
(1909-1979) Kiemelkedő tehetségű színésznő, író, műfordító. 1931-1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja, 1939-1940 között a budapesti Színház Magazin párizsi tudósítója volt. Első írásait Benedek Elek közölte a Cimborában. 1949 és 1956 között ő is hallgató író, mint sokan mások, első könyvei a forradalom után jelentek meg. Az állami kiadás korában kötetei tízezer szám fogytak, rendkívül népszerű írónak számított. Írásai a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és a magyar színháztörténet nagy alakjairól szólnak, útirajzai távoli tájakról tudósítanak.
(1882-1956) Oly jelentős alkotó, hogy álnéven kapott csillagot a hollywoodi hírességek sétányán. Tizenkét éves korában abbahagyta akadémiai tanulmányait és kilépett az élet iskolájába, ahol a nagy szemfogú a tanár. Habár útja ehhez a kiváló tanárához kissé döcögős volt, tekintve, hogy egyik ifjúkori szerepében épp Jézus Krisztus töviskoronájában tetszelgett a Mária Magdolna című darabban. Amikor megkapta Drakula szerepét, még nem beszélt jól angolul, ezért a filmekben azóta is hallható „kelet-európai” akcentus voltaképp az ő korlátolt angoltudásának köszönhető.
(1911-1971) Magyarlónán született,15 éves korától játszott vidéki színházakban, eleinte szubrettként, aztán gyorsan befutott, és a kislányos, csitri szerepek mellett a drámai hősnőkig mindent eljátszott, amit csak lehetett. Képes volt ugyanis arra, amire mások nem: vígjátékok groteszk karaktereiből pillanatok alatt átváltozni tragikus hőssé. A Csárdáskirálynő Stázijától a Kurázsi mamáig számtalan típusú szerepet játszott el. Kiváló muzikalitása és tánctudása is segítette őt abban, hogy egyetlen felkérést se kelljen visszautasítania. Nemcsak tehetsége és elbűvölő jelleme, hanem páratlan humora miatt is szerette őt a környezete.
(1907-1986) Kossuth-díjas színész, aki már kilenc évesen szerepelt a színpadon. Tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház és 1924-ben kapta első felnőttszerződését Kolozsváron, majd 1927-ben indult magyarországi karrierje, amikor Horváth Árpád meghívta egy kódmezővásárhelyi vendégszereplésre. 1929-ben már Budapesten a Vígszínház Két lány az utcán című darabban aratott sikert. Egész visszavonulásáig a Thália tagja volt. Noha naiva szerepekben kezdte munkásságát, később drámai hősnőket és anyaszerepeket alakított. A magyar színjátszás kiemelkedő alakja, aki mindenféle szerepben kiemelkedőt tudott alkotni a filmvásznon is.
