Benedek
Elek

#4

író
Benedek Elek


„A nagy mesemondó” a selejtező után a negyedik helyről indult, az elődöntőben pedig a játékunk eddigi legnépszerűbb jelöltjével, Kós Károllyal kellett szembenéznie, de sikerült megfordítani a trendet, és kiejtenie a versenyből a hírneves építészt is. Most pedig egy lépésre van attól, hogy ő legyen a legnépszerűbb erdélyi magyar.

Be­ne­dek Elek örök­sé­gé­nek elsősorban egy vo­nu­la­tá­ra hív­nám fel a fi­gyel­met: pá­lyá­ja kezdetétől na­gyon tu­da­to­san for­dult a gyer­mek és a nép fe­lé. Képviselőházi szűzbeszédétől, amely a jó gyer­mek- és if­jú­sá­gi köny­vek ki­adá­sá­nak tá­mo­ga­tá­sá­ról szólt, a Ma­gyar me­se- és mon­da­vi­lá­gon át min­den al­ko­tá­sát egyet­len cél szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­ta: a job­bágy­fel­sza­ba­dí­tás óta ro­ha­mo­san hát­tér­be szo­ru­ló ha­gyo­mányos fa­lu­si és a vá­ro­si pol­gá­ri mű­velt­ség ér­té­ke­i­nek egy­mást termé­ke­nyí­tő ha­tá­sá­ban vél­te meg­ta­lál­ni a kor­sze­rű ma­gyar mű­velt­ség for­rá­sát. Nem egy­szer­re, fo­ko­za­to­san jött rá, hogy kár par­la­gon hagy­nia nép­me­sei tu­dá­sát, mesé­lő­kész­sé­gét, s az élőbe­széd for­du­la­ta­i­val fo­ko­za­to­san, de na­gyon ered­mé­nye­sen egy­sé­ge­sí­tet­te, ma­gya­ro­sí­tot­ta, vagy ha úgy tet­szik, egye­ne­sen szé­ke­lye­sí­tet­te a 19-20. szá­zad for­du­ló­já­ra a köz­nyel­vet.

Miért tartom fontosnak ma is kézbe venni Benedek Elek írásait, intő szavára figyelni? Sokat és mégis nagyon keveset változott a világ az elmúlt száz év alatt. Ha csak arra gondolunk, hogy a történelem zsákutcába kényszerítette nemcsak szűkebb pátriánkat, de az egész középkelet-európai térségben lakókat, s a gazdasági élet a maga vadkapitalizmusra emlékeztető módszereivel a kiegyezés korabeli állapotokat juttatja eszünkbe. A mai írónak, újságírónak kell ismét felvállalnia a társadalom lelkiismerete szerepét, akárcsak Benedek Elek a maga korában. Ma is vannak mandátum vigécek, s a korrupció elképzelhetetlen méreteket ölt, a társadalom jelentős része leszakad, a napi megélhetés válik kérdésessé. Milliók vándorolnak munkát keresni szerencsésebb csillagzat alatti országokba. A Halljátok, emberek! című cikkét akár ma is megírhatná az író, s válogathatna, hogy vitriolba mártott tollával a csaló, a tartótiszt, a pufajkás vagy a besúgó állami vezetőket vegye-é célba? (A teljes méltatás itt olvasható)

Szabó Zsolt, irodalomtörténész

Márton
Áron

#2

egyházi vezető
Márton Áron


A selejtezőben a második lett, de azóta mindenkit megvert a párbajokban, bárkivel is került szembe, legyen az Bethlen Gábor, Bartók Béla vagy az elődöntőben Tamási Áron. Kétségtelen volt, hogy a püspök máig nagyon népszerű, kultusza töretlen, így minden esélye megvan a győzelemre. 

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök a 20. századi egyetemes magyar egyháztörténet emblematikus alakja. A földműves székely családból származó Márton fiatalon átélte az első világháborút és a történelmi Magyarország széthullását. Szocializációját és világnézetét meghatározta az a román nemzetállami törekvésekből származó hátrányos megkülönböztetés, ami erdélyi magyarokat és különösen a tömbben élő, zömében katolikus székelységet érte.

Az 1933-tól megjelenő Erdélyi Iskola című folyóirat társszerkesztőjeként Márton Áron átfogó nevelési programot indított útjára. Az alapgondolatot az a "népszolgálat"-nak nevezett szellemi áramlat adta, az egyén társadalmi értékét a közösségért végzett munka határozza meg. Úgy püspökké választása (1939) előtt, mint azután 1980-ban bekövetkezett haláláig, Márton püspök hívei között élt és alkotott, mint "kisebbségi ember". Amikor 1940-ben a második bécsi döntés következtében Erdély északi fele ideiglenesen visszakerült Magyarországhoz, Erdély püspöke szolidaritást vállalt dél-erdélyi katolikus magyar lakosságával, és román állampolgár maradt. Gyulafehérvárról igazgatta az egyházmegyét, konfliktusokat vállalva úgy a román, mint a magyar hatóságokkal. 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott beszédében elítélte a zsidók üldözését, és emberiesség felmutatására szólította fel a hívőke.

A második világháború után Márton püspök magyar hazafiként nem tudott beletörődni Erdély ismételt elvesztésébe, 1947-ig ellenezte az új közjogi berendezkedést és támogatta a székelység Magyarországra történő, papíron maradt magyar áttelepítési terveket is.  (A teljes méltatás itt olvasható.)

Stefano Bottoni, történész


Támogatónk: